Curiai döntvények és elvi jelentőségű határozatok polgári és bünügyekben, szakszerű tárgymutatókkal. Negyedik folyam (Budapest, 1888)

45 fenyegetés nem bír a veszélyesség jellegével és nem is irányult az a K. B. T. K. 41. §-ában irt cselekmények bármelyikének is elkövetésére, mert viszont vádlott bottal felfegyverkezve védte magát, és Boday István tanúnak vallomása szerint a verekedés komolyabb alakot már csak akkor nyert,' midőn vádlott már nem is volt jelen, így a B. T. K. 79. §-ának alkalmazását a bíróság sértett javára a fenforgő körülményeknél fogva, helyén valónak látta. A budapesti k i r. i t é 1 ö tábla a következőleg itélt: A kir. itélő tábla a felebbezett Ítélet megváltoztatásával, ifjú Falusi Gábor vádlottat az ellene kimondott súlyos testi sértés vétsége és következményei alól felmenti; ellenben: Fiáth Károly viszonvádlottat az 1879. évi XI. t.-cz. 41. §-a alá eső közcsend elleni kihágás miatt, vétkesnek mondja, ezért a K. B. T. K. 21. §-ának alkalmazásával főbüntetéskép 40 forintra, mellékbüntetésül pedig 3 forint pénzbüntetésre itéli; behajthatlanság esetében előbbi összeg négy, utóbbi pedig egy napi elzárásra lesz átváltoztatandó. A befolyandó összegek 15 nap alatt a B. T. K. 27. §-ában jelzett czélra fizetendők. Indokok : Az iratokhoz csatolt, előzőleg lefolyt becsületsértési ügyben kelt 1932. számú ítélettel igazolva van ifjú Falusi Gábornak abbeli állítása, hogy a másodrendű vádlottal történt összeütközésnek egyedül Fiáth Károly volt az előidézője, ki az egy asztalnál ült Fehér Márkus, Pik Sámuel és ifj. Falusi Gábort minden ok nélkül szóbeli, majd tettlegességben is nyilvánuló becsületsértő kifejezésekkel illette, az előttük lévő üveget asztalukhoz verte,, sértő kifejezéseit a jelen nem volt idősb Falusi Gábor személyére is kiterjeszté, mire ennek fia elsőrendű vádlott által, ki ekkorig szótlanul tűrte saját és társai sértegetését, kérőleg felhivatott távollevő atyja bántalmazásának abbanhagyására. Másodrendű vádlott jelzett eljárása miatt az általa négy egyén ellen kifejtett becsületsértés vétségében itéletileg vétkesnek mondatván ki, 1883/86. szám alatt elkülönítve emelt vádat súlyos testi sértés miatt elsőrendű vádlott ellen. Ez utóbbi bűnügyben kihallgatott Felhősi József és Török Jánosné tanú vallomásával az a tényállás van bizonyítva, hogy Fiáth Károly az elsőrendű vádlott által hozzá intézett felszólításra nemcsak fel nem hagyott vádlott szülőjének sértegetésével, hanem vádlottat tettleg megtámadván, meglökte, utóbbi pedig oly módon taszitá el magától, hogy mindketten el-, és egymásra estek, felkelésükkor pedig Fiáth Károly orra vérzett; ugyanezen tanuk, valamint Török János, Lipárdi István és Szűcs István megerősítvén a támadást, egybehangzólag állítják, hogy Fiáth Károly sem ellöketése előtt, sem azután, elsőrendű vádlott által kézzel vagy lábbal nem bántalmaztatott, orrának megsértése tehát egyedül visszalöketésének és azzal kapcsolatos elesésüknek volt következménye. Ezen tényállás szerint ifjú Falusi Gábornak az a cselekménye, hogy az őt jogtalanul és indok nélkül tettleg megtámadó ellenfelét magától