Curiai döntvények és elvi jelentőségű határozatok polgári és bünügyekben, szakszerű tárgymutatókkal. Negyedik folyam (Budapest, 1888)

24 birói értesítés szerint, a 18. n. sz. alatti kisebb polgári perre vonatkozó iratok tanúsága szerint 1884. évi márczius hó 31-ről keltezve egy egyezséget foglalt irásba, melyben jelenlegi panaszos H. Sámuel kötelezi magát 14 nap alatt különbeni végrehajtás terhe alatt 25 frt 67 krt megfizetni, a mely egyezség H. Smil és M. Menásnak kézjegygyei ellátott névaláírásával van ellátva és ezen mint néviró Sz. Ödön szerepel. Ezen egyezség alapján 1884. évi május hó 2-án H. Smil ellen M. Menás javára végrehajtás lett vezetve, a mikor két tehén és egy tulok foglaltatott le, a jun, 4-ről felvett árverési jegyzőkönyv szerint a lefoglalt tehenek közül egy tehén 45 frton árverésen eladatott, és a végrehajtató követelése kielégítése után fenmaradt 23 frt a községi elöljáróságnál tétetett le panaszlott által, minthogy azt H. Sámuel felvenni nem akarta. H. Sámuel panaszos azt állítja, hogy ő csakugyan volt tárgyaláson panaszlott Sz. Ödön előtt, ott azonban egyezséget nem kötött, s a községi bíróság illetékessége ellen kifogást és felebbezést jelentett be és előadja, hogy ő irni tud, és az egyezség alá neve, illetve kézjegye, beleegyezése nélkül Íratott. A vizsgálat során Sz. Ödön az egyezség létrejöttét állítja és kiemeli, hogy az egyezségen azért irta alá panaszló H. nevét, mert nem tudta azt, hogy H. tud irni s e jogerős egyezség alapján a végrehajtató M. Menás szorgalmazására foganatosította a végrehajtást és az árverést, a mint ezt a vonatkozó iratok igazolják. A vizsgálat során kihallgatott T. Juon községi biró, A. Mottel, G. Jakab, St. Berl és St. Burech tanuk vallomása által vádlottnak azon állítása, hogy az egyezség létrejött volna, megczáfoltatik, minthogy a tanuk azt állítják, hogy H. Sámuel az ítéletet, illetve az egyezséget nem akarta aláírni, és hogy felebbezést jelentett be. Ezekből kifolyólag, tekintettel arra, hogy az 1877: XXII. t.-cz, 5. §-a t) pontja értelmében a községi bíráskodást kis községben a biró az elöljáróság két tagjával gyakorolja, tekintve továbbá, hogy a hivatolt törvény 14. §-a nyomán a 20 irtot meghaladó követelések a községi bíráskodás hatásköréhez nem tartoznak, vádlott azon cselekménye, hogy jogositatlanul a jelzett ügy elbírálásába bocsátkozott és a kifogás alá eső egyezség alapján a végrehajtást és árverést is foganatosította, hivatali intézkedésében kötelességét megszegte, a B. T. K. 471. §. alá eső vétség tényálladékát képezvén, a miatt -a fenforgó terhelő adatok alapján vád alá helyezendő volt. A vádlott ellen a B. T. K. 393. §-a alapján emelt vád helyt nem foglalhat azért, mert a fentiek szerint vádlott mint községi tanácsos hatáskörébe nem tartozott 25 frt iránti kisebb polgári perben eljárni, és az egyezség is oly alakban lett kiállítva, hogy az a közokmány jellegével biró egyezség követelményeinek meg nem felel, a mennyiben abban még