Curiai döntvények és elvi jelentőségű határozatok polgári és bünügyekben, szakszerű tárgymutatókkal. Negyedik folyam (Budapest, 1888)

az sincs kitüntetve, hogy az a községi biróság előtt vétetett fel és hogy a 25 frt ki áltál és kinek lesz fizetendő, — igy panaszlottnak ezen ügyben kifejtett tevékenysége a B. T. K. 471. §-a alá eső vétséget képezvén, a B. T. K. 393. §-a alapján kózokirathamisitás büntette miatt ellene az eljárás megszüntetendő volt. A budapesti k i r. i t é l ő tábla a következő végzést hozta : Tekintve, hogy a vizsgálat tárgyává tett állitólagos béke-egyezségről felvett okiratot hivatalos alakban, szám és pecsét alkalmazása mellett a hatáskörébe tartozó tényről állította ki vádlott; tekintve hogy a vizsgálat során kihallgatott tanuk határozottan vallják, hogy ezen okirat tartalma a valóságnak meg nem felel és maga vádlott is beismeri, hogy sértett fél azt alá nem irta ; tekintve, hogy ezen okirat sértett jogaira nézve sérelmes, vádlott ténykedésében a B. T K. 393. §-ában körülirt közokirathamisitási bűntett ismérvei is fenforogni látszanak ; ugyanazért a fent megjelölt elsőbirói végzés azon részét, mely szerint a vizsgálat a közokirathamisitási bűntett miatt megszüntettetik, a királyi itélő tábla megváltoztatja és vádlott Sz. Ödönt a B. T. K. 393. §-ában irt és a szerint büntetendő közokiratmeghamisitási bűntettért is helyezi vádállásba, egyebekben pedig a végzést helybenhagyja. A k i r. C u r i a a következő végzést hozta : Vádlott ellenében a B. T. K. 471. §-a alá eső törvényszegés miatt mindkét alsóbbfoku biróság által el lévén rendelve a vád alá helyezés, ellenben a közokirathamisitást illetőleg az elsőfokú biróság jelenségeket nem látván fenforogni, mig a kir. itélő tábla a vádbeli cselekményt, a mennyiben annak vádlott általi véghezvitele a végtárgyaláson kellőleg bebizonyíttatnék, a B. T. K. 393. §-a alá is foglalandónak tartván és vádlottat ez utóbbi bűntett miatt is vád alá helyezvén : az előbb meghatározott törvényszegésre vonatkozólag két bíróságnak egyező vád alá helyezési határozata, a másikra vonatkozólag pedig eltérő határozat forog fenn. Ezen tényállással szemben, és tekintettel az 1880 : XXXVII. törvényczikk 45. §-ára, mindenekelőtt azon előzetes kérdés volt eldöntendő : vájjon a felülvizsgálat tárgyát az egész cselekmény képezheti-e : avagy a 471. §. alá eső törvényszegés fenforgása vagy fenn nem forgása ki van-e véve a harmadfokú biróság elbírálásának köréből ? Tekintve, hogy a vád ténybeli alapját az képezi, hogy vádlott mint községi tanácsos a községi bíráskodással meg lévén bizva, ezen minőségben H. Smilt megidézvén, a tárgyalási napon egy egyezséget foglalt írásba, melynek értelmében H. Smil M. Menásnak 25 frt és-67 kr. megfizetésére kötelezte magát, azon feltétel alatt, hogy ha ezen kötelezettségének 14 nap alatt nem tenne eleget, ellene a végrehajtás foganatosítandó lesz ; tekintve, hogy H. Smil a kérdéses összeget nem fizetvén meg : vádlott a végrehajtást tettleg foganatosította is ellene, a minek folytán a 25 frt 67 kr. be is hajtatott;