Curiai döntvények és elvi jelentőségű határozatok polgári és bünügyekben, szakszerű tárgymutatókkal. Negyedik folyam (Budapest, 1888)

4 örökhagyó, mint másik unoka kapta és birta. Ezzel beismerte a felperes,, hogy közte és az örökhagyó közt a nagyapai 2li telekre nézve megtörtént az osztály; azon szintén beismert ténynyel szemben pedig, mely szerint az örökhagyó a 2/4 telek alkatrészét képező i. rsz. házat kizárólag birtokolta, az osztály után is haláláig, felperes tartozott volna bizonyítani azt, hogy ő az osztálykor jogát a belsőségre (házra) fentartotta. Ezt azonban ő nem bizonyította be és azért valónak kell elfogadni azt, hogy a külsőség felén tul a ház is egészben a nagyapa 1869-ben elhalt fiának jogát^ a fiútól származott unokára, az örökhagyóra szállott át osztályrészkép, felperes beleegyezésével. Jogosan végrendelkezhetett tehát az örökhagyó a kérdéses házról is, mint kizárólagos tulajdonáról egészben ; és ugyanannak A) a. végrendelete az 1876 : XVI. t.-cz. 6. §-a alapján nem érvényteleníthető, mert a végrendelkezésnél együttesen jelen volt tanuk (számszerint öten) a végrendeletet sajátkezüleg aláírván, ezen aláírásukkal magán az okiraton bi. zonyitották a valóságát a végrendelet befejező pontjának, melyben meg van írva, hogy az okirat a tanuk jelenlétében az örökhagyó előtt felolvastatott, hogy ő azt teljes öntudattal saját végrendeletének jelentette ki és hogy ugyan ő azt saját kézjegyével (a tanuk egyike által aláirt neve mellett) ellátta. Ennélfogva felperes a végrendelet érvénytelenítésére irányzott keresetével egészben elutasítandó volt és részére az 1030. sz. ingatlanokból s az ingóságok értékéből •—• szemben az A) a. érvényes végrendelettel —• semmit sem lehetett megítélni. Valamint a m.-csáti 1431. tjkönyvi ingatlanból sem, mert azon szőlő felperesnek is B) a. bemondása szerint még a közös nagyanya, özv. N. Istvánná életében eladatván, az örökhagyónak nem képezi hagyatékát. Tekintettel a per körülményeire és az ítéleteknek részbeni különbözőségére, a perköltség e helyütt is kölcsönösen megszüntetendőnek találtatott. 170. A végrehajtások megtámadhatósága tekintetében nem lehet az ingók- és ingatlanokra foganatosított végrehajtás között különbséget tenni egyedül azon okból, mert ingóságokra a kielégítés vagy biztosítás bizonyos eljárással, az ingatlanokra pedig a végrehajtási végzés telekkönyvi bejegyzése által történik ; mert az ingókra vezetett végrehajtásnál a végrehajtást szenvedett jogcselekményét a foglalási eljárás, ingatlanokra vezetett végrehajtásoknál pedig a végrehajtási zálogjog bejegyzését rendelő végzés helyettesíti. 1887. október 20. 5567. p. sz. Dr. S. Károly ügyvéd mint vagyonbukott L. Leopold csődtömege