Curiai döntvények és elvi jelentőségű határozatok polgári és bünügyekben, szakszerű tárgymutatókkal. Negyedik folyam (Budapest, 1888)

6. §-a, Mátyás király VI. Dec. 15. czikkének bevezetése és 1. §-a; II. Ulászló II. Dec. 56. czikke, az 1723: X t-cz. szerint, főbenjáró cselekmények lévén, melyek miatt <Capitalis itaque sententia nostro hoc aevo . . . . decerni sólet et pronunciari». Illetőleg : «— Domini saeculares et nobiles possessionatique homines ratione quorumque actionum potentionariorum generaliter et universaliter in facto majoris potentiae, ex eoque in capitalibus aut emendae capitis sententiis solebant aggressari.» De a kisebb hatalmaskodás miatt is : egyenesen büntetést «poena» állapítottak meg a törvények, — s egyebeket mellőzve — az 1723: XLVIII. t.-cz. világosan mondja: «Poenam ratione violentiarum non ultra centum norenorum imponant». Mig az 1715 : XXVIII. t.-cz. minden violentialis ügyet egyenesen criminalis ügynek nevezvén : a Protonotariusokat ezen criminalis ügyekben való biráskodástól semmiség terhe alatt eltiltja: «Ut a modo imposterum magistri Protonotarii, sub nullitate processus et sententiae non judicent Causas Criminales Violentiarum». ()nkényes lenne e szerint a hatalmaskodás, illetőleg a Violentia elnevezésnek felcserélése az «önbíráskodás» szóval, valamint önkényes lenne az ebből vont azon következtetés, mely szerint a törvény által nem ismert önbíráskodásnak elnevezett hatalmaskodás bármely esete csupán magánjogi igényt megállapító tényező, illetőleg jogalap lett volna. A törvényekből épen az ellenkező tűnik ki, mert ezek a hatalmaskodás mindkét fajának valamennyi esetére határozott büntetést szabtak ki, a miből kétségtelenül folyik : hogy az úgynevezett «önbíráskodás* távol attól, hogy a büntetendő cselekményt eltörölte volna, épen ellenkezőleg, a mennyiben az erőszakkal vett elégtételt, a hatalmaskodást ezen szóval lehetne megjelölni, ugy régi törvényeink, valamint kir. Curiánk szakadatlan gyakorlata által — Plánum Tabulare XX. ad Actum majoris Potentiae Dec. 1—22. mindig büntetendőnek nyilváníttatott s büntetéssel sújtatott. Ebből származott, s a törvények ezen rendszerének felelt meg : hogy a kisebb hatalmaskodás miatti per czime: «Processus ad obtinendum poenam violentiae» volt; ez pedig a magánjogi igénynek a legmerevebb ellentéte. A különbség csak az volt : hogy a hatalmaskodási perek mindkét faja a polgári bíróság előtt, s a polgári per formái szerint folyt le ; de ezen különbség csupán alaki lévén: szemközt az ide tartozó cselekmények anyagi miségével és benső természetével szemközt azon döntő mozzanattal, hogy a per tárgyát mindig és kivétel nélkül büntetés kiszabása, — a mi nélkül ily czimü per egyáltalán és per absolute képzelhetetlen volt •—- még pedig esetleg fej- vagy jószágvesztés büntetése képezte, ezen jellemző sajátsággal szemközt, tévedés nélkül nem lehetne állítani, hogy a hatalmaskodás, tehát esetleg a gyilkosság, testi sértés, hatósági tag elzárása ciakis magánjogi sértést képezett, mely miatt csupán «magánjogi igénynek)) lett volna helye.