Curiai döntvények és elvi jelentőségű határozatok polgári és bünügyekben, szakszerű tárgymutatókkal. Negyedik folyam (Budapest, 1888)

2 kézjegyével tanuk előtt erősítette meg. Ezekhez képest bár ugyan a fentiek megtörténtét bizonyitó záradék nem formaszerüen van is a végrendeleten, s annak, valamint az egész végrendelet szerkesztése gyakorlatlan kézre vall, mindazonáltal az A) alatti végrendelet az 1876: XVI. t.-cz. 6. §-a rendelkezésének megfelelően van kiállítva. Áttérve örökhagyó E. Andrásné végrendelkezési képességére, az csak annyiban nem állhat meg, a mennyiben a m.-csáti 1030. sz. tjkvbeli I. 1. r. 1216. hrsz. egész fekvőségről végrendelkezett; a G) alatti családi értesítő szerint ugyanis kétségtelen, hogy felperes és néh. E. Andrásné a közös nagyatya M. N. Istvánnak unokái Aoltak, az E) hit. tjkvből kitü. nőleg a m.-csáti 1030. sz. tjkvbeli I. 1—4. r. sz. a. fekvőségek tkvileg még mindig örökhagyó M. N. István nevén állanak. Ezekhez képest örökhagyó E. Andrásnét a jelzett ingatlanoknak csak fele része illetvén, s minthogy felperes saját beismerése szerint a 2—-4. r. sz. a. ingatlanok fele részét tényleg birja és használja is, a mennyiben néhai E. Andrásné a m.-csáti 1030. sz. tjkvbeli I. 1. r. 1216. hrsz. a. egész belsőségről rendelkezett, ezen részében az A) alatti végrendelet érvénytelennek kimondása mellett, a fentkörülirt fekvöség fele részéhez felperes törvényes örökösödési jogát megállapítani s azon birtokrész kiadására elsőrendű alperes E. Andrást, mint végrendeleti örököst, kötelezni kellett. Keresetének egyéb részével felperes azért utasíttatott el, mert a 6489 1885. sz. tárgyalási jegyzőkönyvben ki van mutatva, hogy a végrendeletben érintett, a m.-csáti 1497. sz. tjkvbeli szőlő a keresetnek nem tárgya, továbbá, hogy a keresetbe vett, a m.-csáti 1431. sz. tjkvbeli szőlő még mindig M. N. István és özvegye N. Erzsébet nevére van bevezetve ; erről azonban a végrendeletben rendelkezés nincsen ; s mert a végrendeletben érintett Kovács-féle föld a m.-csáti 1035. sz- tjkvben foglaltatik és szintén nem tárgya felperes keresetének. Az F) alatti végzéssel perre utasított felperes konok perlekedőnek nem tekintethetvén, a perköltségek a per természéténél fogva, kölcsönösen megszüntetendők voltak. Az ügyvédi dijak megállapítása az 1868: LIV. törv.-cz. 252. §-a által van indokolva. A budapesti kir. ítélő tábla a következőleg ítélt: A kir. törvényszék Ítélete helybenhagyatik. J. István t. alügyész perbeli munkája és kiadásai 31 frt 30 krban, felebbezési munkadija pedig 4 írtban állapittatik meg képviseltjei ellenében ; felperesi ügyvéd felebbezési munkadija 4 írtban, I. és II. r. alpereseké 5 írtban állapittatik meg saját feleik irányában. Indokok : Helyesen utasnotta el a kir. törvényszék felperest azon kereseti kérelmével, hogy elhalálozott E. Andrásnénak M.-Csáton 1883. évi február hó 2:-én kelt végrendelete külkellékek hiányából érvénytelennek mondassék ki; mert az az 1876. évi XVI. t.-czikk 6. §-ában