Curiai döntvények és elvi jelentőségű határozatok polgári és bünügyekben, szakszerű tárgymutatókkal. Harmadik folyam (Budapest, 1887)

84 donában is megmaradt volna, vagy is ugyanazon ingó dolog állagának tulajdonjoga, ideális vagy materiális megosztás nélkül, egy és ugyanazon időben két személy tulajdonát képezné, a mi mint a tulajdonjog kizárólagosságának természetével ellentétben levő, hasonlóul jogi lehetetlenséget tartalmaz, mint ilyen tehát harmadik személyek irányában jogi hatálylyal sem birhat, minthogy ezek alapján a kérdés tárgyát képező gépek a E) alatti szerződés létrejötte és a gépek tényleges átadása után i. r. felperes tulajdonai lenni megszűntek, sőt azoknak tulajdonjoga az átadással, illetőleg átvétellel vgrhjtást szenvedőkre szállott, és azok alperesek álta^ vgrhjtás folytán le is foglaltattak, ez okból az e. b. itélett i. r. felperesre nézve megváltoztatni, ugyanezt keresetével elutasítani s mint pervesztest a perköltség megfizetésére kötelezni kellett. A kir. Curia a következő Ítéletet hozta : A másodbirósági ítélet első rendű felperesre vonatkozó felebbezett részében megváltoztatik, s e részben az első bíróság ítélete hagyatik helyben. Indokok: Az alsó bíróságok a tényállást a perbeli adatok alapján helyesen állapították meg, csupán az egyezőleg megállapított tényállásból levont következtetésre nézve tértek el egymástól. E tekintetben az első fokú bírónak a következtetése találtatott helyesnek, indokain felül még azért is, mert a vétel egymagában, mint a kötelmi jog szabályai szerint megbírálandó jogügylet, a dologi jog szabályai szerinti elbírálás alá eső tulajdon megszerzésére még nem elegendő, a vétel által ugyanis csak a jog szereztetik meg a tulajdon követelhetéséhez, maga a tulajdon mint dologi jog, csak a megvett tárgynak az attól való megválási szándékkal történt átadása által az eladó részéről és a tulajdon megszerzésére irányzott szándékkal történt birtokbavétele által a vevő részéről szereztethetik meg érvényesen. A fenforgó esetben felperes mint eladó és vgrhjtást szenvedők, mint vevők abban állapodtak meg kölcsönösen, hogy egyrészről az eladó az eladott dolgokhoz való tulajdoni jogát bizonyos ideig, t. i. a vételár teljes lefizetéséig világosan fentartja magának, tehát a tulajdon átadását egy, csak későbben bekövetkezendő feltételhez kötötte, vevők pedig más részről, hogy a tulajdont nyomban megszerezni nem akarják, hanem az csak a kölcsönösen kikötött föltétel bekövetkezte, vagyis a vételár teljes lefizetése után, maga a fizetés ténye által fog reájuk szállani; szerződő felek ezen kölcsönös megállapodásából világos, hogy vevők az adásvétel tárgyát képezett kereseti ingóknak a fenti feltételek mellett megkötött szerződést követett tényleges átadása által nyomban az átvett ingókhoz nem a tulajdont, hanem a vételár teljes lefizetéséig csak a használati jogot szerezték, meg, ezt és nem többet lehet a szerződő felek akaratából következtetni.