Curiai döntvények és elvi jelentőségű határozatok polgári és bünügyekben, szakszerű tárgymutatókkal. Harmadik folyam (Budapest, 1887)

53 hogy a felperesek Privilégiumok tartása ellen Görög Nemzeten kivül Erdélyi lakos Oláhokat vettek volna be Companiájokba.») És a mi a hivatalos okiratokat illeti, maga Adamovics püspök hivatkozik a Frohnius féle vizsgálati jelentés 10. ivén Rákóczi György 1656. évi adománylevelének eme szavaira: «Eidem itaque Brankovits Correnith universum Ecclesiarum inter Graecos, Rascianos es Valachos existentium Episcopatum dandum et conferendum». Ugyanazon püspök ugyanazon vizsgálat folyamán (8 iv) fejtegeti, hogy az a görög, a ki házat vásárolt, nem lehetett többé tagja a görög Companiának, hanem lett civis Graecus. De a per folyamán felmutatott számos okiratból is kitűnik kétségtelenül, hogy a «Cives Graeci, Bürger Griechen, griechische Kautleuto kifejezésekkel mindig a görög nemzetiséget akarták jelezni — ellentétben nem csak a görög Compania tagjaival, hanem a szintén gör. kel. vallású oláhokkal (Valachi—Valachen) is. így egyebek közt már az 1786-ban kelt H. a. folyamodvány szövegében is magok a kérelmezők e kitétellel: «mi görög és román kereskedők* jónak látták a magok különböző nemzetiségét kiemelni; a Brassó városi tanács 1786-ban kelt Z) a. felterjesztésében megkülönbözteti a görög kereskedőket a többi gör. n. egyesült felekezetű (oláh) polgároktól és kereskedőktől, mig az ugyanazon évi P) a. összeírásban az oláh mészárosok a többi conscribáltaktól elkülönítve soroltatnak fel név szerint. Annak tehát, mintha Erdély törvényhozási, törvénykezési s hatósági nyelvén valaha görögöknek neveztettek volna az oláhok is, éppen az ellenkezője áll. Áttérve már most a peres egyház történetét feltüntető FJ-—..S^ alatti okiratokra, ezekben sehol sem mondták a görög alapitók, hogy ők vegyes görög-oláh templomot akarnak. Ilyesmi nincs egy szóval sem mondva az F). SJ, G) a. szerződésekben, melyekkel az építendő templomra szükséges két ház megvétetett; a H) és I) a. folyamodványok eredete pedig a következő. Az alapitók közül négyen: Dsanly, Dima, Michael és Stephan folyamodtak a városi tanácshoz templomépitési engélyért 1786-ban, tehát akkor, midőn a görög keleti vallás még nem volt recepta religió. A tanács elutasította őket azzal, hogy négy család számára templomot építeni nem enged ; eljárhatnak ők a Brassó-külvárosi (bolgárszegi) gör. nem egyesült felekezeti templomba is. Nyomatékot kerestek tehát ők többeknek számában s aláíratták az általok szintén aláirt HJ, I) a. kérvényeket több gör. kel. vallásuakkal, a kik azonban — és ez itt a figyelemre méltó — az engedélyt nem a magok, hanem az előbb is folyamodott négy alapító részére kérték s csak támogatták az alapitók kérelmét, kiemelvén a magok részéről, hogy a belvárosi templom nekik is, mint belvárosi lakosoknak s üzlettulajdonosoknak javukra, hasznukra és kényei-