Curiai döntvények és elvi jelentőségű határozatok polgári és bünügyekben, szakszerű tárgymutatókkal. Harmadik folyam (Budapest, 1887)

|5 ban V—-VIII. részletként és számítási dij czimén felvett összesen 216 frt 081 2 kr. az örökhagyó elhalálozása idejében, vagyis 1879 október 3-án mint az örökhagyót és alperest terhelő tartozás tényleg fennállott, az esetre a feltétlenül megállapított 229 frt 66 kron felül hagyatéki teherként további 1233 frt 49V2 kr. állapittatik meg. Érdekében áll ennélfogva alperesnek ezen ítélet jogerőre emelkedésétől számítandó 15 nap alatt eskületételre való készségét az eljáró kir. bíróságnál bejelenteni és a kitűzendő határnapon fennebbi főesküt letenni, mert különben a feltételesen megitélt összeg hagyatéki teherül el nem ismertetik. Az e czimen viszonkeresetének többi részével alperes e helyütt is feltétlenül elutasittatik. Szabadságában áll egyébként alperesnek a főesküt csekélyebb összegre is letenni; mely esetben az ekként bizonyított teher ítéltetik meg. Egyebekben az első bíróság ítélete helybenhagyatik. Ezek alapján az elárverezendő ingó és ingatlan vagyon után befolyandó vételárból mindenekelőtt az árverés kérelmezési és foganatositási költség és a vételárnak azon része levonandó, mely az elárvereztetni rendelt ingók alperest illető felére esik, melyek a leltár szerint csak fele részben a hagyatékhoz tartoznak, az ekként fenmaradó összeghez viszont hozzá számítandó azon 145 frt 83 kr., melynek fejében a hagyatéki 5/12 rész belsőség alperesnek átengedtetett s esetleg azon ingóságoknak leltári becsértéke, melyek alperes által az árverésnél elő nem állíttatnának. Az ily módon előállott összeg feléből levonandó a feltétlenül megállapított 229 frt 66 kr., valamint azon további hagyatéki teher, mely az alperes részére megitélt főeskünek letétele esetében igazolva lesz és az ezen levonás után a vételár emiitett feléből fenmaradó összeg felperesek részére egyenlő fele részben megítéltetik, akként, hogy ezen összeg a befolyandó vételárból esetleg az alperes által pótlandó 145 frt 83 kr. s ingók értékéből felpereseknek, a vételárnak fenmaradó része pedig alperesnek kifizettessék ; alperes mindezeknek az ítélet jogerőre emelkedése után tűrésére,, illetve teljesítésére végrehajtás terhe alatt köteleztetik. Indokok : A peres felek kölcsönös kérelmére a két felperes részéről külön indított két per egyesittetvén, a kiskorú felperes által beadott felebbezés az 1881 : LIX. t.-cz. 35. §-a értelmében a nagykorú felperesre is kiterjesztendő volt. Az első bíróság ítélete a tekintetben, hogy felperesek néh. édes anyjuk alperes neje által alkotott végrendelet érvénytelennek nyilvánítására irányzott kereseti kérelmükkel elutasittattak, a hagyatéki ingókra törvényes örökösödési joguk, a hagyatéki ingatlanokra nézve pedig csak abbeli joguk állapíttatott meg, hogy törvényes osztályrészük'kiegészitését követelhessék ; továbbá azon részében, mely szerint a hagyatéki ingatlanok ?/ia része felperes részére mint szülői utáni öröksége megítéltetett, valamint azon részében, mely szerint alperes a-', a. kimutatott illeték felének megítélésére irány-