Curiai döntvények és elvi jelentőségű határozatok polgári és bünügyekben, szakszerű tárgymutatókkal. Harmadik folyam (Budapest, 1887)

46 zott viszonkövetelésével elutasittatott, helybenhagyandó volt indokainál fogva és azért: mert felperesnek törvényes osztályrésze, a hagyatéki vagyonnak szakértőileg megállapitott értékére és a feltétlenül megállapított terhekre való tekintettel, de már az által is sértetett a végrendelettel, mert a felpereseknek hagyott iooo frtnak élethossziglani haszonélvezete alperes részére biztosíttatott. A hagyatéki terhek következőkép voltak megállapitandók. Alperes a leltár a), c), /), n) tételei alatt foglalt terhek felét elfogadta. Az ezek szerint valódiságára és mennyiségére nézve nem kifogásolt l), n) alatti temetési és leltározási költség azonban természeténél fogva egészben terhelvén a hagyatékot, az e részben felszámitott 22 frt 16 kr., az a) és c) alatti egész 207 frt 50 kr. pedig azért volt az első bíróság Ítéletének e részben helybenhagyásával hagyatéki teheriil feltétlenül elfogadandó, mert a telekkönyvi állapot szerint az a) alatt emiitett 165 frt, és a c) alatti 42 frt 50 kr. tartozás 400 frt, illetve 85 frtra rúgott, felperesek nem is állították, hogy az iránti tartozás csekélyebb összegű s bebizonyítani meg sem kisérlették, hogy az általuk beismert tartozást meghaladó rész az örökhagyó életében törlesztetett volna. A leltár b) tétele alatt foglalt 212 frt 50 krból s a h) a. felvett 272 frt 50 krból a 200 frt, illetve 250 forintot meghaladó összegekre, ugy a leltár d) és c) alatt emiitett 80 forintra nézve alperes viszonkeresetével feltétlenül elutasítandó volt; mert elleniratában kifejezetten beismerte, hogy az előbb emiitett tartozások, melyeknek fele hagyatéki terhet képez, 400 frt, illetve 500 frtra rúgott s a felszámitott többletet egyáltalában nem indokolta; a d) és é) a. követelések fennállását pedig nem is valószinüsitette és igy e részben az 1868: LIX. t.-cz. 235. §-a alapján felajánlott eskü általi bizonyítás el nem rendelhető. A hagyatéki leltár többi tételei alatt felszámitott tartozások valódiságát és az örökhagyó elhalálozása idejében fennállását alperes az •/. alatti egyesség és a kivett tanúvallomások alapján valószinüsitette ; de ezek által, tekintve főleg a tanuknak a kifizetés időpontjára nézve határozatlan vallomásaikat, még részbizonyitékot sem nyújtott. Ily körülmények közt, és miután alperes a póttárgyalás során azon körülményre, hogy az általa felszámitott hagyatéki terhek az örökhagyó elhalálozása idejében valóban fennállottak, főesküjét ajánlotta fel: tehát az ellen az elleniratban felajánlott pótesküt mint főeskűt ajánlotta letenni : ennélfogva e részben, s részére a rendelkező részben szövegezett főeskü megítélendő és annak le- vagy le nem tételétől a per kimenetelét az emiitett hagyatéki terhekre nézve függővé tenni kellett. Alperes továbbá a B. a. eredetben becsatolt és nem kifogásolt kimutatással igazolta, hogy őt és az örökhagyót az abban felszámitott 38 frt 37 kr. váltságdíj terhelte; ezen váltságdíjból azonban az I. és IV. alatti részletek még az örökhagyó életében lejárván s alperes azt, hogy