Curiai döntvények és elvi jelentőségű határozatok polgári és bünügyekben, szakszerű tárgymutatókkal. Harmadik folyam (Budapest, 1887)

35 151. Az óvás elengedése a forgató elleni váltójog fennállása alatt mindig érvényesen megtehető, s a váltóra vezetett ily nyilatkozat ellenében a forgatót terheli annak bizonyítása, hogy az a váltójog fentartására rendelt határidő eltelte után íratott. 1887. február 3. 1095/1886. v. sz. A budapesti kir. kereskedelmi és váltótörvényszék a következő ítéletet hozta : Az 1886. február 15-ik napján 8078. sz. alatt hozott sommás végzés hatályának fentartása mellett tartoznak alperesek a Budapesten 1885. november 30-ik napján 190 írtról kiállított váltó alapján mint elfogadó, illetve kibocsátó és forgató a kereseti 190 frt váltóösszeget, ennek 1886. jan. S-étől járó 6°/0 kamatát és 35 frt 15 kr. perköltséget felperesnek megfizetni. Felperesi ügyvéd munkadija 35 frt 15 krban, elsőrendű alperesi ügyvédé 15 frtban, másodrendű alperesi ügyvédé 15 frtban állapittatik meg saját feleik irányában. Indokok: Elsőrendű alperes azon kifogása, hogy a kereseti váltó meghosszabbítása végett uj váltót adott másodrendű alperes nejének s kamat fejében 5 frtot fizetett, a jelenlegi felperes ellenében, mint harmadik személylyel való viszonyból eredő, érvényesithető nem lévén, birói figyelembe nem vétethetett. Másodrendű alperes azon kifogása, hogy e váltó meg nem óvatoltatván, ő irányában felperes váltókeresetét elvesztette, mivel azon kifejezést «bleibe in Obligo ohne Protest» a váltóra nem irta, s igy a váltó-óvást el nem engedte, figyelembe szintén nem vétethetett, mert a kihallgatott szakértők véleménye szerint, melyhez a bíróság meggyőződése is járul, a fentebb érintett kifejezés másodrendű alperes sajátkezű irása lévén, bebizonyitottnak veendő, hogy az óvást elengedte, s ekként a V. T. 42. §-a értelmében óvás kivételének szüksége fenn nem forgott. Azon további kifogása, hogy teljes értéket nem kapott és a váltó meghosszabbítása végett elsőrendű alperes részéről kamat fejében 5 frt fizettetett, szintén elvetendő volt, mert a váltót minden megszorítás nélkül irván alá, az érték megkapásának feltétele, a váltó meghosszabbítása, a részéről hivatkozott tanukkal, erre nézve kérdések a •//. kérdő pontokban nem foglaltatván, sem volna igazolható. Minélfogva az eredményre nem vezető tanúkihallgatás mellőzésével, alpereseket a sommás végzés hatályának fentartása mellett a V. T. 23., 91. és a perrendt. 251. és 252. §§-ai értelmében a kereseti összeg és járulékai megfizetésében marasztalni kellett. A budapesti kir. ítélő tábla a következőleg itélt A kir. itélő tábla az elsőbiróság ítéletét elsőrendű alperesre vonat3*