Curiai döntvények és elvi jelentőségű határozatok polgári és bünügyekben, szakszerű tárgymutatókkal. Harmadik folyam (Budapest, 1887)

2\ Indokok : A másodbiróságnak ítéletét helyben kellett hagyni; mert a fenyítő uton elrendelt zárlatnak csak az a czélja, hogy vádlott illetőleg feljelentett az érdekeltek hátrányára vagyonával ne rendelKezhessék ; a fenyítő uton elrendelt zárlat tehát, még ha az a polgári uton elrendelt zárlat szabályai szerint foganatosittatik is, zálogjogot nem ad és igy jelen esetben felperes, habár a fenyítő zárlat az ő kérelmére rendeltetett is el, az ennek foganatosítása alkalmával összeirt dolgokból nem bir külön kielégitésre való jogosultsággal. 147. Az 1876 : XVI. t.-cz. 21. §-a nem zárja el a nagykorú (különben nem siket és nem siketnéma) vakot attól, hogy az idézett törvény 1., 3., 4 , 6. és 7. §§-nak megfelelő, a tanuk előtt élőszóval is kijelentett Írásbeli magánvégrendeletet érvényesen tehessen. 1887. január 27. 4519/1886. p. sz. K. Mitruné P. Ilvare felperesnek B. Gavriláné P. Teréz ellen néhai P. Marjucza végrendeletének érvénytelenítése s törvényes örökség iránti rendes perében — a zilahi kir. törvényszék a következő Ítéletet hozta: Felperes keresetével elutasittatik. Indokok : A keresethez másolatban csatolt s a hagyatéki iratok közt eredetben feltalálható végrendelet érvénytelenítése felperes által azon okból kérelmeztetik, mivel örökhagyó testszervezeti hiányoknál fogva magán végrendelkezési képességgel nem birt és azon állítólagos alaki hiánynál fogva, hogy tanuk nem voltak együtt jelen, s irni nem tudó örökhagyónak a végrendelet tartalmát nem magyarázták meg. Minthogy azonban a végrendeletet előttemező tanuk egybehangzó vallomásában a megmagyarázás hiányára fektetett felperesi kifogás czáfolatát találja •—• minthogy továbbá tanuk vallomásával ezeknek a végrendelet tételnél együttes jelenléte is be van igazolva, — s ugy ezen, mint a felperes által felhívott összes többi tanuk vallomásával az is kétséget kizárólag be van bizonyítva, hogy örökhagyó hallérzékének és beszélő tehetségének teljes birtokában lévén, oly testi és szellemi fogyatkozásban, mely őt a végrendelkezésnek magán utoni megtételétől elzárta volna, nem szenvedett, — minthogy végre felperes maga sem állítja, hogy most már örökhagyó P. Marjucza a végrendelet keltének időpontjában járni nem tudó beteg lett volna, s igy azon körülmény, hogy a szilágysomlyói szőlőhegyen lakó örökhagyó végrendelete az azzal szomszédos Perecsen községben van kiállítva, semmi nemű aggályt nem képez: mindezeknél fogva felperest teljesen alaptalan keresetével elutasítani, s mint pervesztes felet a perköltség megfizetésében is elmarasztalni kellett.