Curiai döntvények és elvi jelentőségű határozatok polgári és bünügyekben, szakszerű tárgymutatókkal. Harmadik folyam (Budapest, 1887)

33 144. «Hatóság» vagy »hatósági tag» elleni rágalmazás vagy becsületsértés (B. T. K. 262. §.) csak akkor forog fenn, ha a hatósági cselekmény, mely a sértő kifejezésekre okot adott, kellő formákkal hajtatott végre. 1887. márczius 7. 4697/1886. B. sz. Becsületsértés vétsége és vallás elleni kihágás miatt vádolt S. Antalné szül. I. Teréz elleni bűnvádi ügyben — az ipolysági kir. törvényszék a következő ítéletet hozta: A kir. fenyítő törvényszék S. Antalné szül- I. Teréz, 44 éves, férjes gazdatiszt neje, büntetlen előéletű vádlottat a B. T. K. 262. §-ába ütköző becsületsérés vétségében és a Kbtkv. 51. §-ába ütköző kihágásban mondja ki bűnösnek és e miatt a B. T. K. 92. §-ának alkalmazása mellett a hivatkozott §§-ok alapján 8 napi fogházra és nem fizethetés esetén külön 2 napi fogházra átváltoztatandó 10 frt pénzbüntetésre itéli. Indokok: 1884. évi május 18-án vádlottnő a miatt, mert férje által a siráki mérsékelt ellenzéki tagoknak ajándékul küldeni kívánt kis hordó bort, a háztóli elvitel közben, H. Imre hontmegyei szolgabíró saját és segéd szolgabirája béres cselédjei által lefoglalta és elkobozta, ugyanazt az utczán többek előtt e szavakkal: «rabló, útonálló szolgabírói becsmérelte és annak apja istenét szidta. A pótvizsgálat folyamán kiderittetett ugyan, hogy panaszos szolgabíró által kiadott elkobozási parancs alkalmával vádlottnő jelen nem volt, erről nem értesíttetett és bármely irat fel nem vétetett; kiderittetett továbbá, hogy a foglalás nem hivatalos közegek, hanem béresek által eszközöltetett, következőleg, hogy azon kis hordónak hitelesítetlen állaponta miatt történt elkobzása és nevezett szolgabírónak az iránti eljárása az 1874: VIII. t.-cz. 10. és 13. §-a és ezen törvény alapján az 1875. évi decz. 2-án 58438. sz. a. kiadott belügyminiszteri rendelettel ellentétben jogtalanul és törvénytelenül eszközöltetett, és hogy a szerint azon eljárás hivatalos eljárásnak nem is tekinthető. Tekintve azonban, hogy a B. T. K. 261. §-a szerint nem kívántatik, hogy valamely hatóság becsmérlése által elkövetett vétség valamely bírósági közegnek hivatalos eljárása közben történjék ; tekintve továbbá, hogy N. Veron és H. Ferencz sem a panaszos szolgabírónak, sem a segédszolgabirónak nem cselédjei, B. György, K. Borbála és K. Mária tanuk D. segédszolgabiró cselédjei, lévén, mint ilyenek kifogás alá nem eshetnek; ugy szintén tekintve, hogy ezen nevezett tanuk vallomása által igazoltatik, hogy vádlottnő az utczán rabló, utonállló szolgabírónak nevezte panaszost; N. Veron, K. Borbála és K. Mária által tanusittatik, hogy azon alkalommal vádlott nő a szolgabíró apja istenét szidta és mindezen tanuk vallomása szerint a Curíai dontv. biinügyekb. 3