Curiai döntvények és elvi jelentőségű határozatok polgári és bünügyekben, szakszerű tárgymutatókkal. Harmadik folyam (Budapest, 1887)

34 szolgabíró a foglalás teljesítésekor az utczán állván, azt láthatta ; végre tekintve, hogy a szolgabírónak, mint hatóságnak nyilvános becsmérlése a B. T. K. 262. §-ába, atyja istenének szidalmazása pedig a Kbtk. 51. §-ába ütközik : mindezeknél fogva vádlott a B. T. K. 262. §-ában ütköző becsületsértés vétségében és a Kbtk. 51. §-ába ütköző vallás elleni kihágásban bűnösnek volt kimondandó. Habár pedig a jelen esetben bűnhalmazat forog fenn és a B. T. K. 96. §-a szerint a szabadságvesztés büntetése ennek leghosszabb tartama szerint volna megállapítandó: mindazonáltal figyelemmel vádlott nőnek kifogástalan előéletére, társadalmi állására és a panaszos szolgabírónak jogtalan cselekménye miatt támadt ingerült állapotára, volt a vádlott irányában ennek büntetése kiszabandó. A budapesti kir. ítélőtábla a következőleg ítélt: A kir. it. tábla a kir. törvényszék Ítéletét részben megváltoztatja, s vádlottat 5 frt fő és 2 frt mellékbüntetésre, behajthatlanság esetén egyegy napi fogházbüntetésre itéli ; egyebekben az első fokú bíróság ítéletét helybenhagyja azzal, hogy az iratok a fenforogni látszó fegyelmi vétség elbriálása czéljából az illetékes hatósághoz átteendők. Indokok: Fel kellett menteni vádlottat a Kbtk. 51. §-a alapján emelt vád alól, mert az együtt jelenlevő hat tanú közül három azt bizonyítja, hogy a vádlott a panaszolt kihágást elkövette, három pedig akkép vall, hogy nem követte el Ilyen körülmények között vádlott a kihágásban nem volt bűnösnek kimondható. A B. T. K. 262. §-ába ütköző vétségben az első fokú bíróság ítéletében felhozott indokokból kelletett vádlottat e helyütt is büuösnek kimondani. Tekintve azonban, hogy maga a szolgabíró is elismerte, hogy azon lefoglalásra, mely miatt a vádlott őt a becsületsértő kifejezésekkel illette, írásbeli rendeletet nem adott ki, a lefoglalásról a vádlottat nem értesítette, a lefoglalást magán cselédjei által teljesítette, a lefoglalásról utólag sem vett fel hivatalos leletet és hogy egyáltalában semmiféle írásbeli feljegyzések az említett esetről nem léteznek, ilyen körülmények között vádlott büntetését, figyelemmel az első bírósági ítéletben felhozott enyhítő körülményekre is, a B. T. K. 92. §-nakalkalmazásával csak pénzbüntetésben kellett kiszabni. Minthogy pedig a panaszló szolgabíró eljárásában fegyelmi vétség jelenségei látszanak fenforogni, az iratoknak a fegyelmi hatósághoz való áttételét kellett elrendelni. A kir. C u r i a a következő ítéletet hozta : A kir. itélő tábla ítélete részben megváltoztattatik s vádlott a becsületsértés vétsége alól is felmentetik ; egyebekben a másodfokú birói ítélet az ott felhozott, illetve alább felsorolt indokoknál fogva e helyütt is helybenhagyatik. Indokok : Tekintve, hogy a S. Antal által ajándékba küldött fél akó bornak elszállítását teljesített B. János és K. János tanuk vallomása sze-