Curiai döntvények és elvi jelentőségű határozatok polgári és bünügyekben, szakszerű tárgymutatókkal. Harmadik folyam (Budapest, 1887)

19 körülményül véve némileg ittas állapotát, továbbá azt, hogy cselekményét megbánva az elhaltat gyógykezeltetni akarta s e végett a szükséges gyógykezelési költségek előlegezését is megígérte nemcsak, hanem arra tényleg 5 frtot át is adott és elhaltat saját kocsiján vitette orvoshoz ; másrészt súlyosító körülményül véve, hogy vádlott mások tettleges bántalmazása miatt már két ízben büntetve volt, s hogy az eset halállal végződött, öt a kiszabott büntetésre Ítélni kellett. Vádlott vizsgálati fogsága, rövid tartama miatt, a büntetésbe beszámitható nem volt. A budapesti kir. itélő tábla a következőleg Ítélt. A kir. ítélőtábla a kir. törvényszék Ítéletének az eljárási és élelmezési költségek, valamint a kártérítésben való marasztalásra, nemkülönben a vizsgálati fogság be nem számítására vonatkozó részét érintetlenül hagyja, egyéb részét hivatalból is felülvizsgálat alá veszi s megváltoztatja és pedig vádlottat a B. T. K. 301. §-ába ütköző és a 306. §. szerint minősülő, ennek első büntetési tétele szerint büntetendő halált okozott súlyos testi sértés bűntettében mondja ki bűnösnek s ezért két évi fegyházra itéli. Indokok : Halált okozott büntetendő cselekmény miatt jogérvényesen volt vádlott vád alá helyezve ; a kir. ügyész a főtárgyaláson is ilyen cselekmény miatt emelt vádat ; a vádbeli cselekmény minősítése és törvény szerinti büntetésének megszabása szempontjából tehát jelen ügy nemcsak a kir. ügyész felebbezése következtében, hanem az eljárási gyakorlat szerint hivatalból is felül volt vizsgálandó. Meg volt változtatandó a kir. tvszék ítélete a cselekmény minősítésére nézve először azért, mert ellentétben áll a valósággal az a megállapítás, hogy vádlott cselekménye és sérült halála között az okbeli kapcsolat hiányzik ; másodszor azért, mert az a megállapítás sem felel meg a valóságnak, hogy vádlott a cselekményt gondatlanságból követte el. A minősítés a 290. §-ra alapított kir. ügyészi vád szerint sem volt elfogadható, mert ennek csak abban az esetben lehetne helye, ha a testi épség érdekei daczára egyáltalában megengedett dolog volna valakinek testére súlyos hegyes tárgyak dobálása, és ennek folytán az ilyen dobálás által okozott jogsértő eredmény előidézése a büntetőjogi felelősség keretén kivül esnék. A bonczjegyzőkönyvben részletesen leirt sérülés F. Lajos, T. György, H. Veron, V, Mari, P. István szemtanuk s vádlottnak a vizsgálóbíró előtt adott részbeli beismerése szerint, akként jött létre, hogy vádlott a cséplőgép zakatolása miatt szavait nem halló s azokra feleletet nem adó J. Mihályra a V. Mari kezéből kikapott favillát reá dobta, s minthogy a dobása nem talált, egy háromágú másik favillát F. Lajos kezéből kapott ki és ezt dobta a hozzá háttal levő J. Mihályra 4—5 lépés távolságból olyan erővel, hogy a villa középső ága a czélba