Curiai döntvények és elvi jelentőségű határozatok polgári és bünügyekben, szakszerű tárgymutatókkal. Harmadik folyam (Budapest, 1887)

A budapesti k i r. ítél ő tábla a következőleg itélt: A kir. itélő tábla a kir. járásbíróság ítéletének megváltoztatásával vádlottat aB. T. K. 355. §-ába ütköző, 356. §. szerint minősülő és 359. §• szerint büntetendő sikkasztás vétségében vétkesnek mondja ki és ezért a B. T. K 92. §. alkalmazása mellett 5 frt pénzbüntetésre (esetleg egy napi fogházra) itéli; a hivatalvesztés-büntetést a B. T. K. 54. §-a alapján mellőzi. Indokok: Vádlott a sikkasztás vétségében volt vétkesnek kimondandó, mert a foglalási jegyzőkönyv szerint egy hizott sertés foglaltató javára lefoglaltatván és ezen foglalás ellen jogorvoslat be nem nyújtatván, miután az árverés alkalmával előállítható nem volt, de vádlott maga is beismeri, hogy ezen lefoglalt sertést leölte és elhasználta s igy a hatóság által zár alá vett s őrizetére hagyott ingó tárgyat jogtalanul eltulajdonította. Büntetésének kiszabására nézve a B. T. K. 92. §-a alkalmazandó volt, mert a lefoglalt sertés hizott lévén, igy hosszabb ideig tartható, károsodás nélkül nem volt s vádlott csakis az illetékes helyen való kérelmezés és bejelentés, valamint a leölt sertés értéke beszolgáltatásának elmulasztása által vált bűnössé, de továbbá tekintetbe véve az elsőbiróság állal felhozott nyomós enyhítő körülményeket is, vádlott büntetése a fenti mérvben volt kiszabandó. A kir. C u r i a a következő Ítéletet hozta : Az elsőfokú bíróság a vádbeli cselekményt nem fogadván el büntetendő cselekménynek és ez okból vádlottat büntetendő cselekmény tényálladékának hiányában felmentvén ; ellenben a másodfokú bíróság a kérdéses cselekményben a B. T. K. 355- és 356. §§-ban meghatározott, sikkasztásnak tekintett vétséget látván s vádlottat ebben mondván ki bűnösnek és az Ítéletben megállapított büntetéssel büntetendőnek ; minthogy vádlott ezen Ítélet ellen felebbezett, a felebbezésnek értelme csak az lehet, hogy vádlott az elsőfokú bíróság Ítéletét tar ván a törvénynyel megegyezőnek és e szerint nem tartván az ellenében felhozott cselekményt büntetendő cselekménynek és ennek következtében a kir. itélő tábla ítéletét, mely a vádbeli cselekményt büntetendő cselekménynek állapította meg, a törvénynyel összeegyezőnek nem találván : orvoslást kér az irányban, hogy a büntetendőnek kimondott, de szerinte azt nem képező cselekményt illetőleg a Curia mondja ki, hogy a kir. itélő tábla az anyagi büntető törvénykönyv 355. és 356. §§-ait hibásan alkalmazta és hogy büntetendő cselekmény nem forog fenn. Az előrebocsátottak után az eset ugyanaz, mely az 1883: VI. t.-czikk 7. §-ában a kir. Curiára való felebbezhetés esetében fenn van tartva, melyre vonatkozólag a felebbezés e szerint elfogadandó lévén, a törvény alkalmazásának helyessége kérdésében a kir. Curia hivatva van Ítélni. Ezek után tekintve, hogy azon körülmény által, hogy a hatóságilag zár alá vett, de a tulajdonosnál megőrzés végett hagyott dolgot ez felhasználta, azonban annak más hasonló nemű és fajú dolog által helyettesítésére késznek nyilatkozik, nem veszi el a 355., itletőleg 356. §§-ban meghatározott vétség minőségét; tekintve, hogy ennélfogva a kir. itélő tábla helyesen itélt, midőn a cselekményt büntetendő cselekménynek s illetőleg sikkasztásnak tekintett vétségnek mondotta ki: ez okból a felebbezés visszautasittatik.