Curiai döntvények és elvi jelentőségű határozatok polgári és bünügyekben, szakszerű tárgymutatókkal. Harmadik folyam (Budapest, 1887)

13 bizonyíték elő nem fekszik: azért csakis a 104. sz. határkő áthelyezése folytán beállott és a térrajzon b. e. f. betűkkel jelzett 70 • méternyi terület és az arról levágott s a károsult előadása szerint 1-5 köbmétert kitevő és a v. n. 87. sz. a. beszerzett érték és árszabály szerint, (A. 1. tétel 2. rovati 5 írt 70 krnyi értékű n db. fenyőfa jöhetett tekintetbe, Tekintve azt, miszerint a 104. sz. határkőnek áthelyezése és az igy elfoglalt területen álló fáknak kivágása egyedül H. Lipót vádlott érdekében állott, mivel ő J. András és társaitól az erdőt nem törzsenként, hanem 100 frtnyi átalányozott áron vévén meg, a 11 darab fenyőfának értéke csak reá nézve képezett nyereséget s tekintve, hogy H. Lipót a favágásra felfogadott napszámosok által arról, hogy V. István az előző napon a határt már is megjelölte, hogy ezen határig az erdő levágatot: s hogy a 104. sz. határkő nem előbbi helyén, hanem a kassa-oderbergi vasut-társaság területén áll, értesülvén, ezeknek figyelmeztetése daczára és tudva azt, hogy Sch. Mihály, mint V. Istvánnak alárendelt közege, a felebbvalója által már kijelölt határnak megváltoztatására jogosítva nincsen, Sch. Mihályt az elhelyezett határkő szerinti határnak kijelölésére használta és általa a határjel áthelyezését mintegy jóváhagyatta s végül minthogy H. Lipót és Sch. Mihály által a munkásoknak adott abbeli utasítás, hogy a 74 • ölnyi elfoglalt területen levő fenyőfákat lehetőleg a törzsnél vágják le, valamint az, hogy ugyanők a vágás nyomait ismerhetlenekké tenni igyekeztek, rosszhiszeműségüket igazolja ; kétség nem lehet az iránt, hogy a 104. sz. határkövet H. Lipót, Sch. Mihály által vagy azzal egyetértve más által helyeztette át. Mindezeknél fogva vádlottat a B. T. K. 407. §-ban körülirt határjelhamisítás vétségében, valamint tekintettel arra, hogy a levágott 11 darab fának értéke 30 frton aluli, az 1879. évi XXXI. t.-czikk 69., illetve 90. §§-aiban körülirt erdei kihágásban vétkesnek ismerni s a B. T. K. 407., illetőleg az 1879 : XXXI. t.-czikk 90., 70. és 77. §§. szerint megállapított büntetésekkel fenyíteni kellett. A büntetés mérvének megállapításánál súlyosító körülménynek vétetett, hogy Sch. Mihályt szolgálatadója elleni hűtlenségre csábította ; ellenben enyhítő körülménynek a kár csekélysége, vádlott feddhetlen előélete, valamint az, hogy vádlott hibáján kivül az ujabbi tárgyaláshoz való megjelenés folytán, időben és pénzben veszteséget szenvedett. A kár összege az érték és árszabály szerint megállapítva levén, ennek nemkülönben az eljárási költségeknek megtérítésére vádlott vétségénél fogva kötelezendő volt. A budapesti kir. itélő tábla a következőleg kélt: A kir. itélő tábla tekintettel arra, hogy az erdei törvény 9c. §-a alapján csak pénzbüntetés szabható ki a B. T. K. 102. §-a értelmében, a B. T; K. 96. és 97. §§-ra való hivatkozás mellőztetik s az erdőtörvény 77. §-a értelmében vádlott esetleges fogházbüntetése 3 napi tartamban