Curiai döntvények és elvi jelentőségű határozatok polgári és bünügyekben, szakszerű tárgymutatókkal. Harmadik folyam (Budapest, 1887)

14 állapittatik meg s ezzel a változtatással az e. b. ítélete indokainál fogva helybenhagyatik. A k i r. C u r i a a következő Ítéletet hozta : Mindkét alsóbb fokú bíróság Ítéletének részben való helybenhagyása, részben való megváltoztatásával H. Lipót vádlott a B. T. K. 407. §-ba ütköző és a szerint minősülő és bünteteudő határjel-hamisítás vétségében, valamint a B. T. K. 333. §-ba ütköző, a 334. §. szerint minősülő és a 339. §. értelmében büntetendő lopás vétségében mondatik ki vétkesnek és ezért az idézett §§-ok alapján, ugy nemkülönben a B. T. K. 96., 97. §§. rendelkezéséhez képest, összbüntetésképen egy évi fogházra Ítéltetik, köteleztetvén a szab. kassa-oderbergi vasut-társaság részére kártérítés fejében 5 frt 70 krt és az államkincstárnak 37 frt 40 kr. eljárási, ugyszinte az annak idején felszámítandó rabélelmezési költségeket megfizetni. Indokok: A vizsgálat és tárgyalás során kiderített, az első fokú biróság ítéletében részletesen előadott tényállás szerint H. Lipót vádlott a kassa-oderbergi szabadalmazott vasut-társaságnak kisajátítás utján tulajdonává vált és határkövekkel kijelölt területén, az iratok közt fekvő térrajz szerint,' a 104. sz. határkőnek kárositási szándékból való áthelyezte. tése által a B. T. K. 407. §-ba ütköző határjel-hamisítás vétségét követvén el, e részben az alsóbb fokú bíróságok ítélete az elsőbiróság ítéletében felhozott indokok alapján volt helybenhagyandó. Tekintve azonban, hogy a vaspálya területe a vaspályának alkatrészét képezi s azon körülmény, hogy annak egyik vagy másik része a vaspálya-üzem czéljaira közvetlenül nem szolgálván, be van fásitva, illetőleg, hogy a vaspálya-test valamelyik része a vaspálya czéljaira eszközlött kisajátítás előtti befásitott állapotban hagyatott meg, nem teszi azon részt erdővé, hanem ellenkezőleg annak az erdőhöz való tartozósága azonnal megszűnt, mihelyt a vaspálya czéljaira kisajátittatván, a vaspályatesttel egyesittetett s mint vaspálya-test az ez iránti külön telekkönyvbe felvétetett. Mindezekből következik, hogy a fáknak a vaspálya-test egyik részén eszközölt jogellenes kivágása és eltulajdonítása nem az 1879 : XXXI. t.-czikk alá eső erdei kihágást, hanem a B. T. K. alá eső lopást képez. E szerint vádlott H. Lipót a B. T. K. 333. §-ba ütköző s az értékhez képest a 334. §. szerint minősülő s a 309. §. értelmében büntetendő lopás vétségét követte el, erre vonatkozólag mindkét alsóbb fokú biróság ítéletének megváltoztatásával vádlott nem az erdei kihágásban, hanem a lopás vétségében volt vétkesnek kimondandó. Végre tekintetbe véve a súlyosító körülményeket, hogy a cselekmény az állam különös oltalma alatt álló vasúti területen követtetett el, hogy a fáknak a lejtős területről való kivágása által, a vaspálya fen tar-