Curiai döntvények és elvi jelentőségű határozatok polgári és bünügyekben, szakszerű tárgymutatókkal. Második folyam (Budapest, 1887)

83 fosztatván, ilyent másokra átruházni képességgel nem birhat, valamint az sem szenved kétséget, hogy az örökjogra érdemtelenné teszi magát az, ki az örökhagyót, annak gyermekeit, szülőit vagy házastársát, testében annyira megsértette, hogy ellene hivatalból a büntető törvény szerinti eljárásnak van helye. A fentebbi bizonyitékok és adatok ellenében alperesnek csupán magánvéleményből következtetett védelmi vitatása birói figyelembe vehető nem volt. Mindezeknél fogva rokongyilkosság bűnténye miatt halálra itélt Rozner Jánosnak a kivégeztetése előtti napon tett végrendelete érvénytelennek kimondandó. Végre mert a keresetlevélhez H. alatt mellékelt családi éitesitő, mint közokirattal, igazoltatott, hogy meggyilkolt Rozner Júlia és Terézia, mint magtalan örökhagyók után azok hagyatékára nézve a felperesek, illetve az egyik felperes Rozner Máriának férjezett Herbachernénak időközben történt elhunytával bejelentett s a percsomóhoz csatolt egyházkönyvi hiteles kivonatokkal igazolt és jegyzőkönyvileg nyilatkozott nagykorú örökösei, névszerint Herbacher Terézia, Ferencz és József, mint a perben szintén beavatkozott felperesek mint legközelebbi oldalági rokonok örökösödési joga nyilott meg ; a B. alattiból pedig kitetszik, hogy az igényelt oldalági örökség csakugyan Roznertól származván, tehát ági vagyon, s mert a hit alatt kihallgatott Wirkler Antal egyházas-füzesi plébános vallomásával bebizonyíttatott az is, hogy felperesek a beperesitett családi értesitőben előforduló rokonokkal ugyanazonosak, s hogy a kivégeztt Rozner Jánosnak a felperesek csakugyan apai ágról származott nagynénjei, tehát az örökhagyókhoz legközelebbi oldalági rokonok lévén, a megtámadott végrendelet érvénytelenitése esetében, néhai Rozner Júlia és Terézia örökhagyók utáni hagyatékra nézve oldalági törvényes örökjogukat elismerni s ezeknek hagyatékát képező, az egyházas-füzesi 17. számú telekjegyzőkönyvben foglalt összes ingatlanokból őket illetett részt kizárólagos örökségük gyanánt kimondani kellett. A megítélt örökségi részek beszavatolása nem ezen útra tartozván, ebbeli kérelmükkel alperes felek az örökösödési eljárásra utasitandók s a perköltségek a per körülményeinél fogva kölcsönösen megszüntetendők voltak. A budapesti kir ítélő tábla a következőleg itélt: Az elsőbiróság ítélete a tekintetben, hogy felperesek az egyházasfüzesi 17. sz. tjkben felvett ingatlanokból néhai Rozner Julianna és Teréziát illetett részeknek javukra leendő beszavatolására irányzott keresetükkel elutasittatnak, nem nehezteltetvén, érintetlenül marad ; a tekintetben pedig, hogy alperes ugyancsak a néhai Rozner Julianna, Rozner Teréz és egyéb 6*