Curiai döntvények és elvi jelentőségű határozatok polgári és bünügyekben, szakszerű tárgymutatókkal. Második folyam (Budapest, 1887)

84 rokonok, valamint Rozner János után maradt hagyatéki javaknak átadására támasztott, viszonkeresetével elutasittatott, s a perköltség kölcsönösen megszűnte ttetett, helybenhagyatik, egyebekben azonban megváltoztatik, akkép : hogy néhai Rozner Jánosnak 1877. márczius 2-án alkotott Írásbeli magánvégrendelete csak annyiban mondatik ki érvénytelennek, mennyiben az 1875. szeptember 28-án elhalt Rozner Julianna és Rozner Terézia után hátramaradt vagyonokról is intézkedik, és hogy felperesek keresetüknek most nevezett örökhagyó után kizárólagos örökösödési joguk elismerésére vonatkozó részével elutasittatnak. Indokok : E pernek sarkpontját annak a kérdésnek eldöntése képezi, hogy az 1875. szeptember 28-án elhalt Rozner Julianna és Rozner Terézia örökhagyók után maradt vagyonban az 1877. márczius 3-án elhalt Rozner János birt-e vagy nem öröklési joggal. Erre vonatkozólag a per adatai, különösen a Rozner János ellen folyamatban volt és hivatalból csatolt bűnper irataiból kétségtelen, hogy a most nevezett testvérei, előbb nevezett Rozner Julianna és Terézia örökhagyók ellen gyilkossági bűntettet követett el, melyért halálra ítéltetvén, az Ítélet rajta 1877. márcz. 3-án végrehajtatott. Hazai tételes törvényeink arról, hogy az, ki az örökhagyó ellen gyilkossági büntettet követett el, a meggyilkolt után az öröklési jogból, mint érdemetlen, kizárva lenne, határozottan nem intézkednek ugyan, de az ugy régibb, mint ujabb törvényeink szelleméből világosan követkéz*tethető. Ugyanis a Hk. I. 14. és 15. azt rendeli, hogy a rokongyilkosok jószága és öröksége a meggyilkoltnak fiaira, vagy egyéb törvény szerint való örököseire száll. A fennállott, de már e tekintetben hatálytalan törvény intézkedése tehát még eshetőségét is kizárta annak, hogy a meggyilkolt után a gyilkosság bűntettét elkövető egyén örökösödhessék. Az ideiglenes törv. szab. 7. §. utolsó bekezdése pedig a szülők által gyermekeiknek és viszont érdemetlenségi esetekben az örökségből való kitagadását megengedi. Igaz, hogy a. törvénynek ez intézkedése csakis a szülők és a gyermekek közötti örökösödésre vonatkozik, és hogy annak alkalmazhatósága az örökhagyó akaratától tétetik függővé, de oly esetben, midőn az örökös oly súlyosabb beszámitásu cselekményt követ el, melynek következtében az örökhagyó valódi végakaratát érvényre nem emelheti, s ekként az ideiglenes törv. sz. 7. §-ában gyökerező jogával nem élhet, az örököst örökségben részesíteni a törvény czélzatával össze nem egyeztethető. Es ha áll ez a gyermek és a szülő között felmerülhető örökösödési kérdésre, állani kell a távolabbi rokonok közötti örökösödési ügyekben is. De különben bűncselekmény annak elkövetője előnyére jogforrás nem lehetvén, a meggyilkolt egyén vagyonában, miután az örökösödés megmilta