Curiai döntvények és elvi jelentőségű határozatok polgári és bünügyekben, szakszerű tárgymutatókkal. Második folyam (Budapest, 1887)

í I Indokok : Annak megjegyzésével, hogy a rendes kereskedelmi törvénykönyv mellett a felek által felhozott osztrák polgári törvénykönyv szabályai ez ügy elbírálásánál irányadók nem lehetnek — felperest keresetével azért kellett elutasitani: Mert a szerződés, kivált ha az irásba foglalva van, a szerződő felekre nézve egyiránt kötelező lévén, felperes magának csak annyi jogot követelhet, a mennyi részére az A. alatti «Revers»-ben megállapítva van. Minthogy pedig alperes abban a felperestől K. Józsefnek zálogkölcsönbe adott értékpapírokért csak annyiban vállalt kártalanítást, ha azokat az egyenes adósnak két év múlva vagyis 1882. augusztus 10-én vissza nem adja. Minthogy továbbá felperes, kitűzött határidőn tul, saját beismerése szerint majd egy évig halasztást engedett K. Józsefnek, sőt a haszon kölcsön kamatait is fölvette •—• a nélkül, hogy az ehhezi hozzájárulásra alperest felhivta vagy csak e felől értesitette volna is. Minthogy végre az alperestől felhivott s felperestől nem kifogásolt M. Emil s S. Gusztáv tanuk egyező vallomása szerint K. József egyenes adós az értékpapírok átadására kitűzött határidőben olyan jövedelmező anyagi helyzetben volt, hogy felperes tőle értékpapírjait vagy azok értékét bízvást megkaphatta volna, —• mig azon időben meddig a papírok visszaszolgáltatását elhalasztotta vagyis 1883. július i-én tul lett fizetésképtelen és igy felperes saját mulasztásának tudható be, hogy értékpapírjait, mig ez módjában állott, vissza nem szerezte. Ezek szerint, habár alperes az A. alatti «Revers»-ben a ker. törv. 270. §. értelmében egyetemlegesen kötelezett adósként szerepelt is K. József egyenes, adóssal, •— nem lehetvén a kezest a pontosan meghatározott jótállási határidőn tul, saját beleegyezésén kivül obiigóban tartani s oly kötelezettséggel róni meg, mely a hitelező felperes saját ténye által szűnt meg, valamint arra sem szoritani, hogy a saját érdekei feletti őrködésre első sorban hivatott hitelezőt a kezességi jótállásával ellátott szerződés végrehajtására serkentette, a mennyiben épen abból, mert ez irányban nem tette alperest figyelmessé, ez a szerződés pontos tartását következtethette, felperest alaptalan keresetével elutasitani, s mint vesztes felet az 1868. LIV. t.-cz. 251. §. értelmében a méltatlanul okozott perköltségek és a kincstári illeték megfizetésére kötelezni kellett. Az ügyvédek munkadijai a prts. 252. §. rendeleténél fogva voltak megállapitandók. A budapesti kir. itélő tábla a következőleg itélt: Az eljáró kir. törvényszéknek Ítélete, a mennyiben felperes a keresetben érintett értékpapírok és szelvények értékének megtérítése iránt előterjesztett kereseti kérelmével elutasittatott —• helybenhagyatván •—• egye-