Curiai döntvények és elvi jelentőségű határozatok polgári és bünügyekben, szakszerű tárgymutatókkal. Második folyam (Budapest, 1887)

68 mint ezt a felszámolási tárgyalás alkalmával alperes elismerte s a csődtömeg terhére el is fogadta. Annak megjegyzése mellett, hogy felperes nem vonta kétségbe alperesnek azon állítását, miszerint a dijtartalékból felperesnek biztosítására eső hányad a felszámolási tárgyalás alkalmával alperes által elismert összeget teszi ki, a fenforgó vitás kérdés azért volt alperes felfogása értelmében eldöntendő : mert a csődtörvény 18., 19. §§. értelmében felperes nem azt követelheti vissza alperes csődtömegből, mit részére teljesített, hanem csupán a szerződésnek a biztosító csődbejutása folytán ez által nem teljesithetése következtében támadt kárának megtéritését követelheti; mert felperes e részben a kereskedelmi törvény 486. §-ra nem hivatkozik sikerrel azért, mivel a kérdésben forgó biztosítási szerződés a biztositónak csődbejutása által sem érvénytelenné nem vált, sem meg nem szűnt, sőt épen ezen érvényes és hatályban levő szerződésnek ugy, mint megkötve lett, csődbejutása folytán a biztosító részéről nem teljesithetése képezi a kártérítési követelés jogalapját, és mert a kereskedelmi törvénynek azon intézkedéseiből, melyek szerint a biztosítási vállalatok kötelesek a czégbejegyzés alkalmával azon elveket bejelenteni, melyek szerint a díjtartalék elhelyeztetik (454. §.) az életbiztosítási vállalatok ezen felül a díjtartalék kiszámításának elveit, az ennél alkalmazott halandósági, illetőleg élettartami táblázatot bemutatni és a számitásnál alapul szolgáló kamatlábat kijelölni is tartoznak (455. §.), továbbá az életbiztosítási díjtartalék csak a törvényben tüzetesen meghatározott módon helyezhető el (456), ugy a 459. §. II. r. 3. pontja azon rendelkezéséből, mely szerint a díjtartalék a mérlegbe tartozásként veendő fel, okszerűen az következik, miszerint a befizetett biztosítási dijaknak csak azon részére nézve hitelezője a biztosított fél a biztosító társaságnak, mely a bejelentett biztosítási táblázatok, elvek és kamatláb szerint a díjtartalékba tartozik; ellenben a befizetett dijaknak többi részére, mely a biztosító által viselt koczkázatnak egyenértékét főleg képezi, és melynek az életbiztosítási üzlet természeténél fogva a táblázatok szerinti átlagos kor elérte előtt bekövetkezett halálozások folytán esedékesekké vált, de a megfelelő díjtartalékban teljes fedezetét nem lelt biztosítási összegnek kiegészítésére s a kezelési költség fedezésére kellett szolgálnia, a biztosított nem tarthat igényt. A perköltség iránti intézkedés a polgári törvényk. rendtartás 251. §-án alapul. A kir. Curia a következő ítéletet hozta : A budapesti kir. itélő táblának Ítélete helybenhagyatik. Felperesi ügyvédnek felebbezési munkadija és költsége saját fele irányában 32 frt 65 krban állapittatik meg.