Curiai döntvények és elvi jelentőségű határozatok polgári és bünügyekben, szakszerű tárgymutatókkal. Második folyam (Budapest, 1887)

69 Indokok : a csődtörvény 18. §. szerint, ha a kétoldalú szerződés a csődnyitás előtt nem a közadós, hanem a másik szerződő fél által teljesíttetett, ez utóbbi sem a szerződés teljesítését nem igényelheti, sem azt a mit teljesitett vissza nem követelheti. A 19. §. szerint pedig, ha a szerződés a közadós részéről nem teljesíttetik vagy megszűnik, a másik fél a nem teljesítés vagy megszűnés miatt csak kártérítést követelhet. Ez a szabály, a kivételek pedig a 22—24. §§-ban vannak felsorolva, minthogy pedig a biztosítási szerződések ezek között felemlítve nincsenek és az, hogy a biztosított szerződési kötelezettségének készpénzfizetés által tett eleget a szerződés lényegére befolyással nem lehet, a biztosítási szerződések az áltlános szabály alá esnek, vagyis a szerződést teljesitett biztosított fél a közadós biztositótól csak kártérítést követelhet és épen azért a keresk. tön-. 486. §-ra, mely első sorban a biztosító részéről lejárt dijak követeléséről és kifizetett dijak vissza nem tarthatásáról intézkedik, sikerrel nem hivatkozhatik. Kérdés tárgyát tehát csak az képezi, hogy a szerződést teljesitett biztosítottnak kára miből áll ? ez pedig, ha a biztosított a csőd kiütése alkalmával fenforgott személyes viszonyainál fogva, például betegsége folytán, nagyobb károsodást ki nem mutat, a mit jelen esetben felperes nem csak ki nem mutatott, de nem is állított, csak azon érték lehet, melylyel a biztosítási szerződés a biztosító csődbe jutása napján birt. Az életbiztosításért visszatérő időszakokban fizetendő dijak egy összegben számíttatván ki, egyenlő részekre osztatnak fel s ekként szedetnek be ; minthogy azonban az egyenlő részletekben eszközölt dijbeszedés a koczkázattal nem áll arányban, a mennyiben ifjabb korban a koczkázat kisebb lévén, ehhez képest a biztosítás kisebb dijért, a korosodás folytán pedig a koczkázat nagyobb lévén, a biztosítás nagyobb dijért lenne eszközlendő, az életbiztosítások technikája szerint a díjtartalék akként képeztetik, hogy az illető időszakban a koczkázattal arányban nem álló dijtöblet a biztosító társaság által meghatározott elvek szerint minden ügylet után mathematikailag kiszámittatik és külön alapul, díjtartalékul szolgál. A keresk. törv. 454. §. szerint a biztosítási vállalatok kötelesek a czégbejegyzés alkalmával azon elveket bejelenteni, melyek szerint a befizetett alaptőke s a díjtartalék kiszámításának elveit is az ennél alkalmazott halandósági, illetőleg élettartami táblázatok bemutatása és a számitásnál alapul vett kamatláb kijelölése mellett bejelenteni tartoznak, mely adatok közzé nem tétetnek ugyan, de a törvényszéknél mindenki által megtekinthetők és másolatban kivehetők, azon biztosításoknál, melyek az ezen elvektől szándékolt eltérés bejelentése előtt vállaltatnak el, alapul az eredetileg bejelentett díjtartaléknál csekélyebb díjtartalék nem vehető, a 456. §. az életbiztosítási díjtartaléknak csak az azon szakaszban kijelölt módon lehetőleg biztosan leendő elhelyezéséről gondoskodik, a 459. §. II. 3. és 4.