Curiai döntvények és elvi jelentőségű határozatok polgári és bünügyekben, szakszerű tárgymutatókkal. Második folyam (Budapest, 1887)

63 A budapesti k i r. i t é 1 ő tábla a következőleg ítélt : Az elsőbirósági itélét a felperesi kereset elutasitását tárgyazó részében helybenhagyatik, a perköltség viselése iránti intézkedést foglaló részében azonban megváltóztatik s a perköltség kölcsönösen megszüntetik és dr. K. Gyula alperesi ügyvédnek munkadija saját fele irányában a felebbezési költség és dij beszámitásával 75 frtban állapittatik meg. Indokok : Felperes azon kérelmének, hogy a kir. törvényszék azon eljárása, hogy a nagybecskereki kir. jbiróság előtt lefolytatott perben a perfelvételt elrendelte, és a periratokat elfogadta, — megsemmisíttessék, hely nem adathatott, mert az 1881 : LIX. t.-cz. 5-ik §-ának azon rendelkezése, hogy az illetéktelenségnek felsőbb biróság által történt megállapítása esetében a felek tényei érvényöket megtartják, nem bír tiltó hatálylyal arra nézve,, hogy azon esetben, midőn a per sommás uton tárgyaltatott le, s a per elbírálása törvényszék illetőségéhez utaltatik, ez utóbbi a rendes perek kezelésére előirt szabályok szerint el ne járhasson, a neheztelt eljárás tehát, mely által a peres ügy alapos eldöntése lehetetlenné nem vált, törvénybe ütközőnek nem tekinthető. A per érdemében az alperes részéről az a) és B. alatti szerződések valódisága ellen felhozott kifogások az. N. ó) alatti csatolmányok és ? B. alattira rávezetett záradékkal meg vannak czáfolva; ezen szerződések által pedig, melyeknek alperes a kereseti kérelemre vonatkozó tartalmát különben sem vette határozott tagadásba, bizonyítva van, hogy az alperes jogelőde néhai Z. Francziska grófné részére a bér tartama alatt évenkénti 2100 frtnyi életjáradéknak fizetésére bérbeadó P. Pál irányában magát kötelezte. A dolog ily állásában, tekintve, hogy alperes beösmerte, miszerint a bérletet az 1861. év végéig tettleg gyakorolta, azt azonban, hogy a bérlet tárgyának időközben N. Mátyásra történt átruházása folytán a bérleti viszonya a bérlet tárgyának átadásával megszűnt, vagy hogy a bérfizetésnek módozatára nézve más megállapodás jött volna létre, nem igazolta, kétségtelen, hogy az alperes jogelőde mivel azt, hogy az évi járadékokat 1858. évtől fogva fizette volna, nem is állította, az 1858/59., 1859/60. és 1860/61. évi bérösszegekből a Z. Francziska részére fizetni kötelezett évenkinti 2100 frtnyi életjáradék fizetését elmulasztotta, s hogy felperes jogelőde, mint néh. P. Józsefnek jogutóda, ki ezen életjáradék fizetésére közvetlenül kötelezve volt, az életjáradékot P. férj. P. Eleonórának, mint a járadék élvezésére jogositott jogutódának részint pénzben, részint kiegyenlítés folytán ötnyolczad részben kifizette. Ezen beigazolt tényállás mellett sem lehetett azonban felperesnek a választott jogalapon kereseti jogát megállapítani: mert felperes jogelőde B. János a fizetésre, mint P. Józsefnek egyik örököse birói jogérvényes ítéletekkel volt kötelezve; a marasztalt adós-