Curiai döntvények és elvi jelentőségű határozatok polgári és bünügyekben, szakszerű tárgymutatókkal. Második folyam (Budapest, 1887)

58 némely gazdatisztjei nyugdijat húznak, más gazdatiszteknek pedig a nyugdíj biztosina van, felperes irányában alperes kötelezettségét még azon esetben sem állapithatná meg, ha ama gazdatisztek nem — mint alperes állítja, — csak alperes jóakaratából folyó kegydijat húznak, hanem alperes nekik kötelességszerüleg szolgáltatná ki a nyugdijat; mert nem levén az bebizonyítva, hogy alperes gazdatisztjeire nézve általánosan érvényes írásbeli nyugdij-szabályzat léteznék, alperesnek a nyugdíj kiszolgáltatása iránti kötelezettsége, csak az egyes gazdatisztekkel kötött szerződésen alapulhatna; felperes azonban ily szerződést föl nem mutatott, a 27. alatti pályázati hirdetményben pedig, melynek folytán gazdatiszti állomását elnyerte, részére nyugdíj nem biztosíttatott. Ezekhez képest levén a tanuk és főeskü általi bizonyítás azon döntő körülményre irányozva, hogy alperes felperesnek elbocsáttatása esetére nyugdíj t kötelezett, az alsóbiróságok ezen bizonyítékokat helyesen mellőzték. A mi felperesnek azon kérelmét illeti, hogy alperes köteleztessék felperesnek tiszti fizetését 1879-ik év végéig kiszolgáltatni, mert a gazdatiszteket egy évi felmondási idő illeti, alperes azonban őt 1878. szept. 9-én előzetes fölmondás nélkül szolgálatából elbocsátván, felperesnek gazdatiszti fizetését és egyéb járandóságait csak 1879. márczius végéig szolgáltatta ki, — e részben mindkét alsóbiróság Ítéletét megváltoztatni kellett, mert alperes oly okot, melynél fogva felperes gazdatiszti állomásától fölmondás nélkül elmozdítható lett volna, föl nem hozott és ekként jóllehet az alsó bíróságok helyesen mondották ki, hogy felperest egy évi felmondási idő illeti és ebből folyólag az általános gyakorlat szerint egy évi fizetésre tarthat igényt; azonban a két alsóbiróság hibásan számította az egy évet 1878. ápril i-től 1879. márczius 31-ig, minthogy felperes a szolgálatból előzetes fölmondás nétkül, 1878. szept. 9-én bocsáttatván el, az egy évi fölmondási idő, melyre felperes fizetését és egyéb járandóságait követelheti, tekintve, hogy az elbocsátás mindjárt a hóna]) első napjaiban történt —• 1878. szept. i-től veszi kezdetét és tart 1879. augusztus végéig. Minthogy pedig alperes 1879. ápril 1-tői augusztus végéig felperes fizetését és egyéb járandóságait ki nem szolgáltatta, ezeknél fogva alperest felperes fizetésének és egyéb a keresetlevélben készpénzre átszámítás és az átszámítás tekintetében kifogás alá nem vett járandóságainak a fölebbi öt hónapra leendő kiszolgáltatásában elmarasztalni kellett, lesz pedig öt hónapra felperes fizetése 216 frt 67 krt. A terménybeli járandóságoknak a keresetlevél 2—7. pontjai alatt kiszámított egyenértéke Öt hónapra tesz 167 frt 22 krt, négy marhatartás egyenértéke 5 nyári hónapokra 20 frt, két hold föld használata 16 frt 65 krt, fajárandóság 60 frt. Összesen 480 frt 54 kr. A mely összegnek és a per indításától járó 6°/0 kamatainak megfizetésére alperes köteleztetett. A perköltségeket azért kellett kölcsönösen megszüntetni, mert részben mindkét fél pervesztes lett.