Curiai döntvények és elvi jelentőségű határozatok polgári és bünügyekben, szakszerű tárgymutatókkal. Második folyam (Budapest, 1887)

45 ugyanegy jogelőde szempontjából felperesek kereshetőségi joga és aránya megállapítása alapos jogi akadályba nem ütközhetik. Nem vétethetett birói figyelembe felperesek vérségi összeköttetésére vonatkozó alperesi kifogás, miután felperesek e tekintetbeni jogosultsága már az e perhez beügyelt hagyaték-tárgyalások folyamán kétségtelenné vált s igy jelen perben ujabbi bizonyítást többé nem igényel. Miután pedig ugyan e hagyatéki tárgyalásokból folyólag felperesek határozott tudomásával bírtak annak, miként örökhagyó S. Zsigmond 1878. évi június hó 7-én szóbeli végrendeletet tett; mert hisz épen e végrendeletnek mondottak ellen s ennek ellenében kívánták törvényes öröklési jogaikat érvényesíteni, mely alapon perre utasítva is lettek ; — ennélfogva felpereseknek e végrendelet létele és érvénye tekintetébeni kereseti puszta tagadásai nem a kellő alapon nyugvóknak tekintettetvén, az ezzel czélbavett azon irány, hogy a végrendelet érvénye bizonyításával alperesek tartoznának, ez ügy elbírálásánál kiindulási alapul el sem fogadhatók — nem annál is inkább, mert a hagyatéki iratoknál fekvő, a végrendelkezés tanúitól származó és a sárbogárdi kir. járásbíróság által kivett eskü utján minden kétségen felül helyezett feljegyzés, illetve okiratból kétségtelen, hogy örökhagyó alapi S. Zsigmond az 1876 : XVI. t.-cz. 15. §-ának teljesen megfelelő s igy teljes érvényű szóbeli végrendeletet tett; —• ennek ellenében tehát, miután azt felperesek kifogásolták, —• felpereseket is illeti a bizonyítás terhe. Minthogy azonban felperesek ily irányban a bizonyítást meg nem kisérlették, — keresetüknek sem volt puszta kifogásaik alapján hely adható. Mert nem vétethetett bizonyítás kísérletéül a pótlólagos perfelvétel alapján lefolyt perben felperesek ama kérelme, mely a válaszirat D. alatti, semmi határozott iránynyal nem biró kérdőpontok alapján tétetett s mely, ha annak tekintetnék is, minek végiratukban azt felperesek tekintetni kívánnák, t. i. a végrendelkezés létele czáfolatául, ugy ez a fennebbiekben bizonyítottakhoz képest szükségesnek és czélravezetőnek fel nem ismerhető, annál is inkább, mert a kérdések a végrendelkezés tényével ellentétes tényleges bizonyítékra egyáltalán nem is utalnak. A végrendelkezés ilyképi érvénye szempontjából az, hogy ezen végrendelkezés hitbizományi intézkedésre irányul s már ez okból is semmis, felperesek igényei szempontjából figyelembe többé nem jöhet; — mert ha e kifogás helyesnek elfogadtatnék is, általa csakis a helytelen intézkedés vesztheti hatályát, de alperesek végrendeletileg meghatározott öröklési joga sem meg nem szünhetik, sem felperesek javára korlátozás alá nem vehető s csakis a végrendelet által érdekeltek közötti intézkedés tárgyául szolgálhat a hagyatéki kérdés megoldása esetére. Harminczadrendü alperes, Reittmann Venczel, a végrendeleti intézke-