Curiai döntvények és elvi jelentőségű határozatok polgári és bünügyekben, szakszerű tárgymutatókkal. Második folyam (Budapest, 1887)

46 dés által a végrendeletben felsorolt felekkel közös érdekűnek jelentkezvén, perbevonatása elleni kifogásai a kellő alapot nélkülözik. Jelen perben, mint ismeretlen tartózkodásu, idézve volt alperes S. Ilka lakását és megbízottját 1883. évi 3690. sz. alatt bejelentvén, közvetlen idéztetése e körülményen alapszik. A kir. ítélő tábla feloldó határozata kézbesitésébó'l felmerült körülményekből s az ezekre vonatkozó 1883. évi 4948- és 5963. sz. alatti bejelentések alapján volt jelen Ítéletnek a perben meg nem jelent és időközben elhalt S. Izabella és F. Anna alperesek jogutódai részére is a kézbesítés elrendelendő, —• bárha egyébként ugyanezek perbe vonattak is már. A vérségi összeköttetésre való tekintetből s a per örökösödési természeténél fogva —- a perköltségek kölcsönösen megszüntetendők voltak. A perbeli ügyvédek munkadija és költségének saját feleik ellenébeni megállapítása az 1868 : LIV. t.-cz. 252. §-án alapszik. A budapesti kir. tábla a következőleg ítélt: Az elsőbiróság Ítélete helybenhagyatik. S. Jenő alperesi ügyvédnek felebbezési munkadija 4 frtban állapittatik meg saját fele irányában. Indokok: Felperesnek keresete első sorban oda irányul, hogy azon szóbeli végrendelet, melyet az örökhagyó, a végrendeleti tanuk által írásba foglalt bizonyítvány szerint, 1878. évi június hó 1 7-én alkotott, melynek tényleges alkotását azonban felperesek tagadják, alakszerütlenség miatt érvénytelennek nyilvánittassék. Az említett bizonyítvány szerint, az örökhagyó a bizonyítványt kiállított négy tanúnak együttes jelenlétében kijelentette, hogy szóbeli végrendeletet kíván tenni és ennek folytán a bizonyítványban foglalt végintézkedést tette is ; ezen bizonyítványt a tanuk nyomban kiállították, birói őrizet alá helyezték és valóságát a végrendelet kihirdetése alkalmával esküvel meg is erősítették. Ezen ténykörülményeknél fogva a vélelem a végrendelet érvénye mellett harczolván, kétségtelen, hogy annak alaki érvénytelenségét felperesek, kik azt vitatják, tartoztak volna bizonyítani. Felperesek azonban, a szabályszerűen megidézve volt alperesek ellen letárgyalt perben, ilyen bizonyítékot fel nem hoztak, a pótkereset folytán beadott válaszukban pedig a végrendeleti tanukat kihallgatatni kérték ugyan, de a D. alatt becsatolt kérdő pontokat oly tényekre nem irányozták, melyeknek a tanuk általi igazoltatása esetén, a végrendelet alakilag érvénytelennek nyilváníttathatnék. Ugyanazért ezen tanuk kihallgatása mellőzendő s miután felperesek a végrendeletnek alaki érvénytelenségét nem bizonyították, keresetüknek vonatkozó részével elutasitandók voltak. A felperesek által megtámadott végrendelet a fennebiek szerint tehát alakilag érvényesnek tekintendő lévén, a másodsorban előterjesztett abbeli kereseti kérelmükre nézve, miszerint arra való tekintettel, hogy a végrendelet oly hitbizományi intézkedést tartalmaz, mely érvénynyel nem bír, a végrendelet félretétessék és a mellett törvényes örökösödési joguk megítéltessék, kétséget nem szenved, hogy a végrendeletnek azon intézkedése, mely szerint a hagyatéki ingatlanok örökidőre haszonbérbe adassanak, mint