Curiai döntvények és elvi jelentőségű határozatok polgári és bünügyekben, szakszerű tárgymutatókkal. Második folyam (Budapest, 1887)
44 sával az elsőbirósági Ítéletet helybenhagyni és alperest, mint pervesztest, a ptrs. 251. §-a alapján a felebbezési költség megtérítésére is kötelezni kellett. 120. Szóbeli végrendeleti tanuk a végrendelet tartalmáról bizonyítványt állítván ki s ez iránt a végrendelet kihirdetésekor meghiteltetvén: ez csak az előleges tanuhallgatás hatályával bir ugy, hogy a biró a tanuknak újólagos kihallgatását, ha szükségesnek tartja, az ellenfél kérelmére a perben elrendelheti. Szükségesnek mutatkozik pedig a tanuk újólagos kihallgatása, ha azoknak a bemutatott kérdöpontokra s netaláni ellenkérdésekre adandó feleleteik alkalmasak lehetnek a szóbeli végrendelet érvényessége vagy érvénytelensége iránt minden kételyt eloszlatni. 1886. márczius 24. 764. p. sz. N. Sándor, özv. G. Gáborné szül. N. Jozéfa és K.-né N. Emilia felpereseknek, S. Ádám és társai alperesek ellen néhai S. Zsigmond végrendeletének érvénytelenitése és törvényes örökség iránti perében — a székesfehérvári kir. törvényszék a következő ítéletet hozta : Felperesek keresete elutasittatik, •—• a perköltségek pedig kölcsönösen megszüntettetnek. D. Szilárd felperesi ügyvéd munkadija és költsége 191 frt 40 krban, — dr. S. Jenő alperesi ügyvédé 103 frt 40 krban, illetve S. Ilka ellenében 34 frt 60 krban —• és dr. K. Ede alperesi ügyvédé 69 frt 40 krban •—• saját feleik ellenében bíróilag megállapíttatik. Indokok: Jelen perben a kellő megidéztetésük daczára meg nem jelent alperesek az 1868: LIV. t.-cz. 112. §-ához képest a megjelent pertársak védelméhez csatlakozóknak voltak tekintendők. Azon alperesi kifogás, mintha az 1880. évi 2793. számú végzéssel perre utasított felek mindannyian keresetüket együttesen tartoztak volna megindítani — s mert ezt nem, hanem három külön keresetben tették, jelen kereset szabálytalannak lenne tekintendő, figyelembe nem vétethetett, mert az 1868 : LIV. t.-cz. 67. §-a csak az egy keresetbeli pertársak jogközösségét állapítja meg s az együttes perre utasításra az említett alkalmazást nem nyerhet. Nem vétethetett bírói figyelembe amaz alperesi kifogás sem, hogy felperesek az e hagyaték által érdekelt mindannyi felet tartoztak volna keresetükkel alperesekként perbe idézni, mert a kereset a végrendeleti intézkedések ellen irányulván, •— alperesekül csakis azok tekinthetők, kiknek javára a végrendelet intézkedik s mert ezen keresetbe^ felperesek