Curiai döntvények és elvi jelentőségű határozatok polgári és bünügyekben, szakszerű tárgymutatókkal. Második folyam (Budapest, 1887)

40 lási jkönyvekben foglalt osztályegyezségek szerint az ingatlanok tulajdona I. r. alperesre ruháztatott át azzal, hogy ő anyai örökség fejében fizessen felperesnek s fivérének, nagykorúságuk elérésével, illetve a fivér elhaltával, magának a felperesnek 817 frt 60 krt s számoljon felperes javára a kiskorú fivér örökségének 124 frt 72 kr. növedékéről is, és hogy az ő (I. r. alperes) halála után kapjanak felperes s fivére még 575 frt 10 krt. A mondott osztályegyezségeket pedig a felperes nagykorúságában, nevezetesen az 1879. január 8-ki hagyatéki tárgyaláskor jóváhagyta, igényelvén azok alapján az azokban megállapított pénzösszegeket anyja s fivére utáni örökségekép. Ezen jóváhagyás folytán az A. s B. a. osztályegyezségek kezdettől fogva érvényeseknek tekintendők — daczára a C. a. végzésnek, melylyel a gyámhatóság ama egyezségektől a maga jóváhagyását megtagadta, mert a C. a. végzés 1878. márczius 2-án, tehát akkor keletkezett, a mikor felperes, ki a hagyatéki iratok közt fekvő anyakönyvi kivonat tanúságaként 1878. évi február 4-én s nem, —• mint megrovást érdemlő felületességgel a keresetben mondatik — 1880. évi február hóban ment férjhez, már önjoguvá vált s az árvaszék hatósága felperes fölött már megszűnt volt. Ez oknál fogva I. r. alperest sem menthette fel a C. a. gyámhatósági végzés az osztályegyezségekben elvállalt kötelezettségek alól. Ezek alól ő csak akkor lett volna felmentve, ha az önjoguvá vált felperest az egyezségek jóváhagyása iránt nyilatkozásra felhívja s felperes a jóváhagyást megtagadja vala. Egyébiránt I. r. alperes az 1879. január 8-ki hagyatéki tárgyaláskor elismerte az anyai örökségre vonatkozólag A. alatt vállalt kötelezettségét és csak azon kötelezettsége teljesítését tagadta meg, melyet a B. a. egyezségben a G. Márton hagyatékára vonatkozólag fogadott el, de a melyet fenállónak tekintett a csáktornyai kir. jbiróság, mint hagyatéki bíróság is, midőn 1880. évi márczius 9-én 9504/879 sz. a. kelt átadási végzésével a B. a. jegyzőkönyvben megállapított 533 frt 52 kr. készpénzbeli hagyatékot beszavatolta felperesnek, mint fivére utáni örökségét. Ezek szerint csak készpénz lehet az, mit felperes örökségkép követelhet anyja s fivére után és elvont hasznokul is csak a készpénz késedelmi kamatait veheti igénybe. Minélfogva helyesen utasította el a másodbíróság felperest az ingatlanok birtokára s elvont hasznaira irányzott keresetével. A perköltség, a másodbirósági ítélet megfelelő indokolása szerint, e helyütt is megszüntetendőnek találtatott. Egyúttal kimondandó volt, hogy felperesi ügyvéd, ki e jelen pert nem csak téves, hanem meghatalmazójának az utolsó hagyatéki tárgyaláskor személyesen kifejezett akaratával is ellentétes alapon indította s ügyködésében az előzmények, nevezetesen az öröklési eljárás iratainak gondos tanulmányozását elmulasztva, kirívó felületességet tanúsított s ezzel felének túlnyomó részben pervesztességét okozta, —• munkájáért dijt nem