Curiai döntvények és elvi jelentőségű határozatok polgári és bünügyekben, szakszerű tárgymutatókkal. Második folyam (Budapest, 1887)

22 szolgáltatik ki, nem képez alapot arra, hogy a kérdéses helyeken a párbér ingatlanokon nyugvó dologi tehernek tekintessék. Indokok: A párbér a hivek önkéntes oblatióiból veszi eredetét, czélja a kath. lelkész ellátásának biztosítása volt, s ennélfogva az fogalmilag a plébániai kötelékhez tartozóknak jogszokás (1 a u d a b i 1 i s consvetudo) utján keletkezett személyes kötelezettségén alapul. A párbérszolgáltatások, eredetük és fejlődésüknél fogva, a földesúr kegyúri kötelezettségeire vissza nem vezethetők, mert mellőzve a patronatus jogalapjainak vizsgálatát, kétségbevonhatlan tény az, hogy a földesúri hatalom és a patronatusi jog számos helyeken nem volt egy kézben összpontosítva, és mert különben is a földesúr jobbágyait a szokás, törvény erejével biró rendeletek, vagy törvény utján megállapított uri tartozásokon felül más szolgáltatásokkal jogszerűen nem is terhelhette. Az evangélikusok szabad vallásgyakorlatának elvi elismerését magában foglaló 1608 : I. t.-cz. nem eredményezvén az evangélikusoknak teljes kiválását a kath. egyház kebeléből, az annak meghozatalát követő vallási súrlódások idejében tőlük a kath. lelkészt illető párbérszolgáltatás főleg azon az alapon követeltetett, mert még mindig a kath. egyház jurisdictiója alatt állóknak tekintettek, s ez alapon követeltettek és szedettek be tőlük az ingatlan birtokával semmi összefüggésben nem álló stóladijak is. Az 1647. évi XII. törvényczikk sem intézkedik a párbérről, mint oly teherről, mely ingatlanok birtokával össze van kötve, hanem mint a lelkésznek ellátására szánt oly illetményről, melynek szolgáltatására a hivek vannak kötelezve. Az 1691. évi ápril 2-án kelt kir. rendelet (Explanatio Leopoldina) szerint az evangélikusok a nem articularis helyeken továbbra is a kath. parochia kötelékéhez tartozóknak tekintettek, s ez alapon köteleztettek a párbért a kath. lelkésznek fizetni, —• mig végre az 1790/1. évi XXVI. t.-cz. által a kath. egyház joghatósága alól teljesen feloldattak, s a kath. lelkésznek teljesített párbérszolgáltatások alól feltétlenül felmentettek. A törvényhozásnak utóbb említett határozott nyilatkozványaival szemben ki sem fejlődhetett oly általános jogszokás, melynek alapján a párbér — tekintet nélkül a parochialis kötelékre — ingatlanokhoz kötött dologi teher természetét vette volna fel. Ezekből, valamint ama tényből is, hogy a párbért rendszerint csak a házasságban élők s az önálló háztartással biró özvegyek és Özvegy nők szolgáltatták, és hogy azt a házatlan zsellérek is fizették, önként következik, hogy a némely canonica visitatiókban előforduló ama kitételeknek, hogy a párbér minden ház vagy minden telek u t á n szolgáltatik ki,