Curiai döntvények és elvi jelentőségű határozatok polgári és bünügyekben, szakszerű tárgymutatókkal. Második folyam (Budapest, 1887)

93 tekintve, hogy az első fokú bíróság ítéletének indokaiban a vizsgálat eredményéhez képest helyesen megállapított tényállás szerint bebizonyitottnak fogadandó el, hogy N. Pál és N. Mózes, az előbbi és vádlott között lefolyt czivódás után és miután vádlott saját lakásába ment és ennek ajtaját elzárta volna, azon lakás előtt megjelentek, a hol is egyikük vas mozsártörővel, a másik pedig két kődarabbal felfegyverezve, vádlott lakásának ajtaját lárma, szidalmak és fenyegetések között ostromolták és vádlottat a következő kiabálással: «nyisd ki te görbe isten, mert itt halnál meg !» az ajtónak felnyitására kényszeritették ; tekintve, hogy szintén a bizonyítási eljárás eredménye szerint azon időben, míg vádlott ajtaja előtt ezen lármás fenyegetés és dörömbölés folyt, ennek színhelyén több személy volt jelen, ugy hogy a bezárt szobában tartózkodó vádlott magát nagyobb számú csoport által megszállva és megtámadva alaposan vélhette ; tekintve, hogy ily viszonyok között és előzmények után az ajtó, a dörömbolésre egyszerre megnyílván s vádlott magát az őt ostromlókkal szemközt találván : e pillanatban fegyverét elsütötte s a lövés N. Mózest találván, ez ennek következtében életét vesztette ; tekintve vádlottnak ezen tényállásra alapított azon védelmét, hogy ő, a kint lármázó és ajtaját erőszakosan betörni akaró, őt halállal fenyegető fegyveres emberek által magát veszélyezettnek látta és ennek következtében az ajtó felnyitása után puskáját elsütvén, csakis jogos védelmet gyakorolt; tekintve, hogy az imént kifejtett ténykörülményeknek, mint valódiaknak elfogadása után, az ezekből vont azon következtetést, hogy vádlott alaposan tarthatta magát veszélyezettnek, igazoltnak kellé elfogadni; tekintve, hogy ezen igazolt következtetést nem gyöngíti azon felfogás, mely szerint vádlott a jogos védelem határait túllépte volna, mert a támadók ellenséges indulata és vádlott bántalmazására törő erőszakoskodási szándékuk világos lévén és a legkétségtelenebb külcselekedetekben nyilvánulván: a jogos védelem megállapithatása végett a törvény nem követeli, hogy a megtámadott bevárja, míg az erőszakoskodók őt személyesen megrohanják, physikai hatalmukba kerítsék, illetőleg ütéssel, vágással, szúrással avagy más tettlegességgel illetik, mely esetben a védelem a legtöbbször eredménytelen lenne: hanem a törvény s nevezetesen a B. T. K. 79. §. második bekezdésének világos rendelkezése szerint a fenyegetés, tehát még be nem következett megtámadás elhárítására szükséges, habár egyébként büntetendő cselekmény is megállapítja a jogos védelmet; tekintve végre, hogy a fenforgó esetben a jogtalan megtámadtatás veszélye kétségtelenül be van bizonyítva, a mint nem szenved kétséget, hogy az erőszaknak más módon való elhárítása, mint a betörők elleni