Curiai döntvények és elvi jelentőségű határozatok polgári és bünügyekben, szakszerű tárgymutatókkal. Második folyam (Budapest, 1887)

88 B. T. K. 401. §-aiba ütköző s annak a 402. §. 2. pontja szerint minősülő magánokiiathamisitás bűntettével eszmei halmazatban áll; ezért a B. T. K. 95- és 358. §§-ai alapján 3 évi börtönre, a melyből vizsgálati fogság által 7 hónapot kitöltöttnek vesz, továbbá a B. T. K. 358. és 57. §§-ai alapján 8 évi tartamban hivatalvesztésre és politikai jogainak felfüggesztésére, egyúttal a m. kir. államvasutak részére 1524 frt 11 kr. kárnak, valamint az eljárási és rabtartási költségeknek megtérítésére itéli. Indokok : A m. kir. államvasutak igazgatósága által bemutatott kimutatás igazolja, hogy J. Béla kezelése alatt volt újvidéki állomási vasúti pénztárnál 1524 frt 11 kr. hiányzott. Vádlott nem tagadja e hiány létezését; azzal védekezik, hogy a kezelése alatt volt pénztárt egy éjen át véletlenül nyitva felejtette s ez alatt abból 1300 frtot elloptak ; a hiányzó összeg többi részére nézve felvilágosítást adni nem tud. Tagadja tehát, hogy a hiányzó összeget eltulajdonította volna. Azonban vádlott lopás történtét még valószínűvé sem tudta tenni; a felől senkinek sem szólt, senkinek jelentést nem tőn. Es a mivel az állítólagos lopás megtörténtének eltitkolását indokolja, hogy t. i. a rovancsolásig a hiányt pótolni akarja, azt valónak elfogadni már azért sem lehet, mert ily nagy hiány fedezésére kellő alapot kimutatni nem tud, s mert bár jóval azon idő után szökött meg, a melyre előadása szerint a rovancsolást várta, mégis a hiányból semmit sem pótolt helyre. Ezenkívül a pénztárban a hiányzónál nagyobb összeg lévén, hihetetlen, hogy a tolvaj, ha már észrevétlenül a pénztárhoz jutott, abból csak 1300 forintot vett volna el. Vádlott ellen szól azon körülmény is, hogy a hiány az állítása szerint ellopott 1300 frtnál nagyobb volt, hogy a hiány felfedezésére szolgálható okiratokat meghamisította és hogy megszökött ; mindezen adatok bizonyítékot nyújtanak arra, hogy vádlott J, Béla a kezelése alatt volt pénztárban hiányzó összeget saját czéljaira fordította, és pedig nemcsak az ellopottnak állított 1300 forintot, hanem az egész kimutatott összeget, a minek bizonyítéka az is, hogy az ellenőrzésül szolgáló okiratokat nem 1300 frt, hanem 1536 frt 84 kr. összeg erejéig hamisította meg. Vádlottnak ezen tette a B. T. K. 355. §-ában meghatározott ismérvekkel bir ; azért a B. T. K. 356, §-ának figyelembe vételével sikkasztás büntette miatt kellett őt bűnösnek kimondani. Nem alkalmazható a B. T- K. 462. §-a, mert vádlott nem az államnak, hanem a m. kir. államvasutaknak volt tisztviselője. Ámde a vasúti vállalat nem tartozik azok közé, melyeket közérdekek szempontjából az állam fenhatóságánál fogva kizárólag magának tartott fenn, hanem e téren másokkal versenyző vállalkozó s mint ilyen, nem köz-, hanem magánjogi téren esik tekintet alá. A m. kir. államvasutak tisztviselői tehát hivataluknál fogva nem állami fenhatóságból származó hatósági, hanem tisztán üzleti teendők teljesítésére hivatvák. És habár a B. T. K. 166. §-a 2.