Curiai döntvények és elvi jelentőségű határozatok polgári és bünügyekben, szakszerű tárgymutatókkal. Második folyam (Budapest, 1887)

86 s kiküldetésök eredményét meghiusítja s előre nem látható szerencsétlenséget okoz, hogy tehát ezt megelőzzék, azért kisértette és záratta be panaszost a község házánál. Figyelembe véve azonban azt, hogy vádlottnak, miután panaszos rendeletüket, bár eleinte vonakodva, de felesége rábeszélése folytán mégis teljesítette —• semmi esetre sem állott jogában, Gróf Andrást önhatalmúlag elzáratni s fogva tartani, annál kevésbbé, mert vádlottnak azon előadása, hogy a vásáros népnek lázadásától tarthatott volna, indokoltnak épen nem mutatkozik, miután a piacz a tett helyétől távol esik s ott vádlottakon, panaszoson s annak nején s ezekkel együtt a piaczra siető Szabó Jánosné és Szabó Imre tanukon kivül senki sem volt jelen, vádlott nem igazolta be azon körülményt, miszerint a nép a pénzügyőrök irányában ellenséges vagy fenyegető magatartást tanúsított volna s hogy panaszos a pénzügyőröket káromolván, a népet lázította volna, sőt ezen felhozott körülmények panaszos, úgyszintén vádlott-társak és Gróf Andrásné előadása, továbbá hit alatt kihallgatott tanuk egybehangzó vallomása által teljesen megczáfoltatnak, — igy a bűncselekmény, mely vádlott ellenében a B. T. K. 193. §-ba ütköző személyes szabadság megsértésének tényálladékát állapítja meg, minden kétséget kizárólag beigazoltnak volt veendő. Regéczi Gyula és Jóri Lajos vádlottak ellenében szintén beigazoltatott ugyan ugy a vizsgálat, mint a végtárgyalás során az, hogy Gróf András elfogatásában és elzárásában közreműködtek, minthogy azonban tettüket alattvalói minőségben, Stofcsik István parancsnokuk határozott parancsára, szolgálati viszonyukból kifolyó köteles engedelmességből követték el s kifejtett cselekvésük a kapott parancs következményének tekintendő, e szerint figyelembe véve azon körülményt, hogy a mondott alkalommal még ujoncz pénzügyőrök lévén, a bonyodalmas szolgálati szabályokkal szemben tettük horderejét megítélni képesek nem voltak, — a felelősség vádlottakat nem terhelhetvén, az ellenök emelt személyes szabadság megsértés vétségének vádja alól Őket felmenteni kellett. Ellenben Stofcsik István vádlottat a Gróf András sérelmére elkövetett s a B. T. K. 193. §-ba ütköző személyes szabadság megsértésének vétségében vétkesnek kimondani s ezért a B. T. K. 193. és 202. §-ai alapján, tekintettel vádlott büntetlen előéletére s hogy tettét a m. kir. államkincstár érdekeinek megvédését czélzó hivatalos kiküldetés közben túlbuzgóságból követte el, mint enyhítő körülményekre vádlottat az ítéletben kitett büntetéssel sújtani, bűnösségéből kifolyólag őt az okozott eljárási s felmerülendő tartási költségekben marasztalni s hivatalos állására való figyelemmel jelen Ítélet jogerőre emelkedése után a kassai kir. pénzügyigazgatósággal közöltetni kellett.