Curiai döntvények és elvi jelentőségű határozatok polgári és bünügyekben, szakszerű tárgymutatókkal. Második folyam (Budapest, 1887)

_83_. dorné három tanú előtt, valamint Kassán az árvatörvényszék előtti beadványában a közjegyzői okmányon előforduló névaláírását hamisítottnak állította, tekintve, hogy ez által H. Károly közjegyzőt közvetve oly büntethető cselekménynyel vádolta, mely valódisága esetében nevezett közjegyző ellen a büntető eljárás megindításának okát képezné, a vádlott ellen rágalmazás miatt emelt vád jogosultnak látszik. Ama körülmény, hogy özv. M. Nándorné a névaláírás hamisításnak állításakor H. Károlyt meg nem nevezte, a dolog lényegén mit sem változtat, mert a kifogásolt okirat felvétele az azt fölvevő közjegyző személyével, illetve hivatalos működésével oly szoros és elválhatlan kapcsolatban áll, hogy az aláírás valódiságának kifogásolása, az azt felvett hivatalos egyén becsület és törvény által közhitelességgel felruházott jellegét sérti. Ezen indokok alapján vádlott ellen a rágalmazás vétségére nézve jogos gyanuokok forogván fenn, a kir. törvényszék végzésének megváltoztatásával vád alá helyezése elrendelendő volt. A kir. C ú r i a a következő végzést hozta : . A kir. tábla végzése megváltoztattatik és az eljárást megszüntető első. bírósági végzés hagyatik helyben. Indokok: Vádlott a vizsgálat adatai szerint sem több személy előtti szóbeli nyilatkozataiban, sem írásbeli beadványában annál többet nem mondott és nem állított, minthogy a közte és K. Gyula között H. Károly közjegyző előtt Pakson 1884. évi április i-én létrejött adásvevési szerződést ő soha alá nem irta és hogy a rajta mégis előforduló neve aláírása hamisított; nevezetesen azt, hogy ezen hamisítást H. Károly követte volna el, soha sem állította, ezzel sem H. Károlyt, sem mást közvetlenül és határozottan nem vádolt. Már pedig a B. T. K. 258. §-ában körülirt rágalmazást csak az követi el, a ki valakiről •—• tehát bizonyos és'határozottan megjelölt személyről —• olyan tényt állit; a B. T. K. 260. §-ában körülirt rágalmazást szintén csak az, a ki más, tehát megint bizonyos megjelölt személy ellen hatóság előtt valótlan vádat emel. A rágalmazó állítás vagy vád tehát mindenkor bizonyos személy ellen kell hogy irányozva legyen : a hol ez az ismérv fenn nem forog, ott rágalmazás sem létezik, mert a rágalmazás vétségének ezen leglényegesebb kellékét következtetés utján megállapítani egyáltalában nem lehet. Ezen indokoknál fogva a kir. tábla végzését megváltoztatni és az elsőbirósági, az eljárást megszüntető végzést helybenhagyni kellett. 129. A végtárgyalást kitüzö közvetlen idézést elrendelő végzések a vád alá helyezést lárgyazó határozatokkal egy és ugyanazon tekintet alá esnek ; ezek ellenében felebbezésnek van helye. 6*