Curiai döntvények és elvi jelentőségű határozatok polgári és bünügyekben, szakszerű tárgymutatókkal. Második folyam (Budapest, 1887)

82 körülírt szerződésben azonban a hamisítás tényével senkit nem gyanúsított. De még azon esetre is, ha a kérdéses aláírás valódiságának tagadása s ennek ugy a szerződésnek hamisított voltára vonatkozó állítás azon okszerű következtetés alapján, hogy a hamisítást, —-.ha az fenforogna, — csakis a kérdéses szerződésről közjegyzői okiratot kiállító H. Károly kir. közjegyző követhette el, a rágalmazás tényáliadékát egyébként megállapítaná is, még akkor sem volna helye jelen esetben a bűnvádi eljárásnak a B. T. K. 266. §-a alapján, mert vádlott nő fenti nyilatkozatát Kassa sz. kir. város árvaszéke előtt, az ott, mint gyámhatóságnál folyamatban volt ügyre vonatkozólag tette, .— vádlott nőnek dr. Róth Zsigmond ügyvéd, ugy H. Pál és H. Antal tanuk előtti nyilatkozata pedig csak a nevezett ügyvédnek az árvaszéknél teendő lépésekre való felhatalmazása czéljából, mintegy utasításként történvén, csak az árvaszéknél benyújtott 59. 11. sz. a. kérvény előkészítő cselekményének tekintendő és igy a B. T. K. 266. §-a értelmében bűnvádi eljárás tárgyát nem képezi. A budapesti kir. ítélő tábla az elsőbiróság végzését megváltoztatta és vádlottat a H. Károly KÍI\ közjegyző sérelmére elkövetett, a B. T. K. 258., 260. §-aiban körülirt rágalmazás vétsége miatt vád alá helyezte és a kir. törvényszéket ez irányban további eljárásra utasította. Indokok : Özv. M. Nándorné a H. Károly kir. közjegyző által Pakson 1884. április i-én 102. ügyszám alatt felvett adásvételi szerződés szerint 45,500 frtért kialkudott vételárban a K. Gyula kassai lakos kiskorú gyermekének tulajdonát képezett kispaksi 308., 1751., 1091. és 2094. sz. tjkönyvben felvett úgynevezett gyapai birtokot megvette. Özv. M. Nándorné az itt hivatkozott közjegyzői okiraton előforduló névaláírását 1884. évi április hó 3-án dr. Róth Zsigmond paksi és H. Pál, H. Antal kömlődi lakosok tanuk előtt, majd az 59. sz. a. Kassa város árvaszékéhez 1884. évi április 23-án beadott külön kérvényben hamisítottnak állította és ezen állítását a vizsgálat folyamán is mindvégig fentartotta, mi által a kérdéses közjegyzői okmánynak hitelességét megtámadta s ezzel elválhatlan kapcsolatban az azt illetősége körében felvett H. Károly paksi közjegyző ellen a B. T. K. 258. és 260. §-aiba ütköző rágalmazás vétségét követte el. Tekintve, miszerint a közjegyzői okmány hitelessége teljes bizonyerejü mindaddig, mig annak érvénye törvényesen le nem rontatik, az emiitett közjegyzői okmány hitelességének érvénytelenítését vádlott nem is kérte. Az azon látható aláírásának puszta megtagadásán kivül oly adatot, mely annak érvénytelenítését maga után vonná, fel sem hozott, sőt a vizsgálat folyamán kiderített adatok minden állításával ellenkezőt tanúsítnak, kétségbevonhatlan annak valósága, hogy a vádlott által kifogásolt 102. ügyszámmal jegyzett közjegyzői okmányt vádlott sajátkezüleg irta alá. Ily körülmények között, minthogy a vizsgálat adataiból kitűnik, hogy özv. M. Nán-