Curiai döntvények és elvi jelentőségű határozatok polgári és bünügyekben, szakszerű tárgymutatókkal. Második folyam (Budapest, 1887)

76 i886. június 10. 4331. B. sz. Lopás bűntettével vádolt N. J. George elleni bűnvádi ügyben —• a brassói kir. törvényszék a következő Ítéletet hozta : N. J. George persányi lakos, lopás bűntettéért már büntetve volt vádlott az 1885. évi június havában Bukaresten az oda való lakos Alexandra Popescu kárára elkövetett s a B. T. K. 333. és 334. §-ában irt s a B. T. K. 336. §. 7. pontja szerint minősített lopás bűntettében bűnösnek mondatik ki és azért a B. T. K. 340. §-a alapján egy és fél évi börtönre és a B. T. K. 341. §-a szerint öt évi hivatalvesztés és politikai jogai gyakorlatának felfüggesztésére Ítéltetik. Elmarasztaltatik továbbá vádlott káros Alexandra Popescunak 2500 drb lei okozott kára megfizetésében, valamint az eljárási és rabtartási költségekben is. Indokok : Káros P. Alexandra eskü alatt tett vallomásával, valamint a végtárgyalás során beadott teljes bizonyitéku bizonyítvány által bebizonyíttatott, hogy neki 3 lova, szekere volt. Ezekre nézve káros ugyancsak eskü alatt azt vallja, hogy volt cselédjére (vádlottra) bizta, hogy azokkal fiivet hordjon, ez azonban a helyett, hogy szolgálati kötelességét teljesítette volna, azon nap, mikor munkára ment, mindenestől megszökött. Vádlott ugy az elővizsgálat, valamint a végtárgyalás rendén beismerte, hogy a 3 lovu szekérrel, ezen tulajdonosa megbízása folytán, mint cselédje munkára ment, beismeri továbbá azt is, hogy az nap megszökött; tagadja azonban, hogy a 3 lovu szekeret is magával vitte volna és ezekre nézve azt adja elő, hogy a megszökés helyén hagyta, a hol gazdája is jelen volt s igy ezek hollétéről semmi tudomással nem bir. Tekintve, hogy a három lovu szekér vádlott birtokában volt a megszökés előtt, tekintve, hogy ezek vádlott megszökése perczétől fogva többé káros birtokába vissza nem kerültek ; tekintve, hogy az nap, midőn a 3 lovu szekér elveszett és vádlott megszökött, T. Triandafil és D. Juon tanuk határozottan azt állítják, hogy vádlottat látták a kérdéses lovas szekérrel Bukarest felől Ploest felé menni s mind őt, mind a 3 lovu szekeret felismerték, tekintve, hogy azt maga vádlott sem tagadja, hogy őt tanuk látták Bukarest felől lovas szekéren ülve Ploest felé menni, ugy azt sem, hogy ugy őt, valamint a 3 lovu szekeret felismerték volna. Tekintve továbbá, hogy mindezekhez hozzájárul az is, hogy megszökése nem oly hirtelen történt, mint előadja, hanem abból kitünőleg, hogy minden holmiját is elvitte magával, már azelőtt tervezve volt vádlott részéről, hogy továbbá mind a Brailában vett lóra, ugy a megszökésre vonatkozólag ismeretlen nevű egyénekre hivatkozott; tekintve végül, hogy a vádlott részéről felhozott állitások a fenforgó esetben mi hitelt sem érdemelnek, azonkívül oly egyén (lopásért büntetve volt), kiről a tény elkövetése feltehető: mindezeknél fogva a bpts. 140. és 281. §. alapján