Curiai döntvények és elvi jelentőségű határozatok polgári és bünügyekben, szakszerű tárgymutatókkal. Második folyam (Budapest, 1887)

77 tagadása ellenére is vádlottal szemben perrendszeriien bebizonyíttatott, hogy a lovak és szekér jogtalanul elidegenítője kizárólag vádlott; ezért bűnösnek volt kimondandó a B. T. K. 333., 334. §-ában irt s a B. T. K. 336. §. 7. pontja szerint minősített lopás bűntettében és azért a B. T. K. 340. és 341. §-a alapján kimért büntetés tettével arányban állónak vétetett Az ítéletnek a kártérítés és bűnvádi eljárási és rabtartási költségekre; vonatkozó részei a bprts. 359. és 341. §-ain alapszik. A marosvásárhelyi k i r. i t é 1 ö tábla a következőleg itélt: Az elsőbirósági ítélet részbeni megváltoztatása mellett vádlott szabadságvesztés-büntetése, a B. T. K. 340. §. első tétele alapján 2 (két) évi börtönben állapittatik meg, ebből azonban a jelen ítélet hozataláig kiállott vizsgálati fogság beszámítása utján, 4 hónap kitöltöttnek mondatik ki, ily változtatással az elsőbiróság ítélete egyebekben helybenhagyatik annak határozott kitétele mellett, hogy a fenforgó lopás, a B. T. K. 336- §• 7- pontján kivül, a B. T. K. 334. §. szerint is bűntetté minősül. Indokok : Az elsőbirósági ítélet indokainak kiigazításául megjegyeztetik, hogy vádlottat a gazdája: Popescu Alexandru 1885. június hó 17-én (ó naptár szerint) nem füvet, hanem fövényt hordani küldte, — továbbá vádlottnak, Theodorescu Triandafil és Drágmérescu Juon tanuk vallomására vonatkozólag a végtárgyalás rendén tett megjegyzése szerint, ő idegen szekéren ment Bukaresttől Plojest felé, ennélfogva tehát az elsőbirósági ítélet indokaiban foglalt azon tétel, mintha vádlott nem tagadta volna, hogy a fennevezett tanuk a •—• Popescu-féle. itt egyedül kérdésben forgó három lovas-szekeret felismerték volna, mint téves mellőztetik, s végül a bűnt. perrendtartás 140. §-ára történt hivatkozás, a bünt. perrendtartás 138. §-ára való hivatkozással kibővittetik. Egyebekben az elsőbiróság indokai, a bizonyítékot illetőleg, e helyütt elfogadtatván : vádlott bűnössége másodbiróilag is annál inkább volt megállapítandó, mert vádlottnak azon állítása, mintha gazdája őtet a munka helyére kisérte s igy vádlottnak megszökése alkalmával, a fogatnak közvetlen közelében állott volna, a káros félnek esküvel megerősített vallomása folytán, kapcsolatban a romániai bíróság előtt kihallgatott tanuk vallomásával, —• valótlan mentegetőzésnek bizonyult, és mert a saját vallomásaiban mutatkozó több rendbeli ellenmondások is az ellene fenforgó bizonyíték megerősítéséül szolgálnak. Vádlott ténykedése a lopásnak minden ismérvét kimerítvén : a minősítésre nézve is az elsőbiróság ítélete, a jelen ítélet rendelkező részében foglalt megjegyzés mellett helyben volt hagyandó. Ellenben a büntetés kimérését illetőleg : tekintve, hogy vádlott mellett enyhítő körülmény nem szól, míg sulyosbitólag a jelen lopás kétszeres minősítése és a visszaesés jelentkezik :