Curiai döntvények és elvi jelentőségű határozatok polgári és bünügyekben, szakszerű tárgymutatókkal. Második folyam (Budapest, 1887)

9 szerződés kiállításának alkalmával meg voltak, arra vall az L) és M) alatti okirat, melyekből kitetszőleg az A) alatti szerződés jelen tartalma szerint lett 1872 október 21-én illetékszabás végett bemutatva. Ekkép az A) alattin mutatkozó, de utólag és egyoldalulag eszköz öltnek nem bizonyított és különben is a szerződő felek jogai és kötelezettségei lényegén mit sem változtató igazitások a szerződést sem érvényétől, sem bizonyító erejétől meg nem foszthatják. És a mennyiben I- és II-rendű alperesek elleniratukban az okmány aláírását kétségbe nem vonták, Ili-rendű alperes ellenében pedig a foganatosított szemle alkalmával 1884 február 20-án nyilvánított szakértői egyhangú vélemény által az, hogy az A) alattin levő aláírások tőle származnak, beigazoltatott: ez okmányban foglalt kötelezettségek fenn nem állását annak kiállítói, alperesek tartoztak volna bizonyítani, mit azonban meg sem kísérlettek. Sőt azon beismerésök, hogy felperes jogelőde a malomrészt a vétel után a szerződés szerinti időben 1873 január i-én birtokba vette és elárvereltetéséig azt használta, oda mutat, hogy a mennyiben alperesek a birtoklásnak más czimét meg nem nevezik, az csakis az A) alatti adásvevési szerződésen alapult. Másrészről az 0) alatti rendőrségi értesítő közokirat és a tlkvi ható-' ságtói beszerzett végrehajtási iratok szerint I. és II. alperesek miskolczi, tehát köztudomás szerint magyar nyelv vidéki illetőségűek lévén: valótlannak tűnik fel azon védekezésök, mintha I-rendű alperes nem, II-rendű alperes pedig nem teljesen birná a magyar nyelvet és hogy ekkép az okirat megmagyarázása illetve felolvasása megtörténtének igazolása nélkül az általuk kiállított A) alatti bizonyítékot nem képezhetne. Mert: a beszerzett la8,1u74'28° számú tlkvi átiratási ügynél is magyar 1073 ookmányokat irtak alá, a nélkül, hogy azokon is a felolvasás vagy megmagyarázás esete tüntetve mutatkoznék és igy a szóbanforgó alperesek által meg nem czáfolt vélelem a mellett harczol, hogy ők a magyar nyelvnek birtokában vannak. Ezekből folyólag az A) alattival begyőzőttnek tekintendő az, miszerint I. és Il.-rendü alperesek ujfalusi vízimalom részüket felperes jogelődének, G. Fábiánnak, 5000 forintért elárusítván 300 frt foglalót felvettek, a a hátralékos vételár (4700 frt) fizetését III. r. alperes kezéhez utalták, ki is ezen összeget, még pedig 3700 forintot készpénzben, 1000 frtot pedig egy a vevő által elfogadott 1000 frtos váltónak átvételével tökéletesen kiegyenlittetnek nyugtatványozta, továbbá ugyanazon okmánynyal beigazoltatott, hogy az adásvétel idején még tlkönyvön kivüli birtokos eladó felek kötelezték magukat a malomrészt 1873. január i-én G. Fábián részére