Curiai döntvények és elvi jelentőségű határozatok polgári és bünügyekben, szakszerű tárgymutatókkal. Második folyam (Budapest, 1887)

__?4_ börtönre, a B. T. K. 27. §-ában jelzett czélokra fordítandó tíz forint pénzbüntetésre, behajthatlanság esetén további egy napi börtönre itéli. Indokok: A vizsgálat és végtárgyalás szolgáltatta adatok alapján beigazoltatott, hogy P. István 1883. évi július hó 18-án a Zólyom városi takarékpénztárban egy 450 frt értékű, K. György által kibocsátott, P. István által elfogadott, T. Mihály, Z. István, Sch., szül. P. Anna és L. János forgatmányával ellátott váltót escomptiroztatni akarta ; a váltó-censura alkalmával azonban L. János forgatmánya hamisitottnak derült ki s igy a váltó leszámítolása nem sikerült. Beismerte továbbá vádlott azt, hogy L. János névaláírását azért hamisította, mivel a nagyobb összegű kölcsönt csak ily giró alapján kaphatta volna meg s végre beismerte azt, hogy nővére Sch., született P. Anna névaláírását szintén ő hamisította. Vádlottat ezen tényállás alapján a B. T. K. 401. §-ába ütköző s a 402. §. szerint minősülő magánokirat-hamisítás bűntettének kísérletében bűnösnek kimondani s ezért őt az ítélet rendelkező részében hivatkozott szakaszok értelmében az ott kitett büntetéssel megfenyíteni kellett. Mert valamely okiratnak váltói jelleget nem a külső alak, hanem a törvény által előirt kellékek adják meg olyannyira, hogy ha ezek közül egy is hiányzik, az okirat nem tekinthető váltónak s nem esik igy a váltószigor alá. Tekintve, hogy az iratokhoz csatolt s a jelen bűnügy tárgyát képező okirat a váltó kellékeinek egynéhányával bir ugyan, de mert azon a kiállítás helye és ideje, a fizetés ideje, az intézvényes és a fizetés helye hiányzik s mert a váltótörvény 6. §-a világosan rendelkezik, hogy oly okiratból, melyen a váltó lényeges kellékeinek valamelyike hiányzik, váltójogi kötelezettség nem származik, ugy ezen okirat a kir. ügyész indítványához képest váltónak nem tekinthető, tekintendő azonban az magánokiratnak s a kir. törvényszék bebizonyitottnak találja, hogy vádlott azt hamisította; de mert a B. T. K. 401. §-a magánokirat hamisításának befejezéséhez annak használatát megkívánja, s mert vádlott azt a B. T. K. 401. §-a értelmében csak akaría használni, azért őt a B. T. K. 402. §-a szerint minősülő magánokirat-hamisítás bűntettének kísérletében bűnösnek kimondani kellett. A büntetés kiszabásánál enyhítő körülményül vétetett vádlott jó előélete, őszinte vallomása s hogy tettét nagy szorultságában követte el. A budapesti kir. ítélő tábla a következőleg ítélt : Az eljáró kir. törvényszék Ítéletét a kir. ítélő tábla, tekintve, hogy vádlott az általa hamisított, jogok szerzésére alkalmas okiratot, jogok létezésének bebizonyítása végett tényleg használta, azt a Zólyom városi takarékpénztárhoz ezen czélból beterjesztette, érvényesítette, azon változtatással, hogy vádlott nem a B. T. K. 401. §-ában meghatározott és a ]]. T. K. 402. §-a szerint minősülő és büntetendő magánokirat-hamisítás