Curiai döntvények és elvi jelentőségű határozatok polgári és bünügyekben, szakszerű tárgymutatókkal. Második folyam (Budapest, 1887)

bői űzzön gúnyt, de lehetetlen, hogy szeme előtt ne lebegett volna a harang kegyeletes volta s ne tudta volna, hogy ez által egyszersmind a harangot is megcsúfolja. Mindezek alapján vádlottat a B. T. K. 191. §-ába ütköző vallás elleni vétségben vétkesnek kimondani, enyhítő körülményül véve egyrészről vádlott fenyitetlen előéletét, másrészről pedig súlyosítóul véve, hogy miként ez a feljelentésből is kitetszik, vádlott a kath. vallás szertartását, mint más vallású magán boszujának nevetséges kielégítésére használta fel s ez által a katholikusoknak vallási érzületét mélyen megsértette s hogy ő, ki 11 éven át Zirczen lakik, jól tudta azt, hogy a község majdnem kizárólag római katholikus és nagyon vallásos, ennek daczára ily cselekményt mert elkövetni, mely nemcsak a nép vallásos érzületét sértette meg, mert azok a harangszóra imára borultak, hanem még a nép felindulásából származó következményektől is tarthatott, őt az idézett szakasz értelmében az Ítélet rendelkező részében irt büntetésre Ítélni kellett. A budapesti k i r. i t é 1 ő tábla a következőleg itélt: A kir. it. tábla a kir. törvényszék ítéletét megváltoztatja, R. J. vádlottat a terhére rótt vallás elleni vétség vádja és következményeinek terhe alól felment1'. Indokok : A teljesített vizsgálat és végtárgyalás alapján R. J, azzal vádoltatik, hogy 1885. évi május 5-én reggel 8 órakor Zirczen állítólag azért, hogy magát H. A. pénzügyőri fővigyázón megboszulja, ez utóbbinak elhurczolkodása alkamával az alsó kath. templom lélek-barangját meghúzatta és az által botrányt idézett elő. Ezen váddal szemben vádlott ugy a vizsgálat során, valamint a végtárgyaláson is csakis azon tényt ismerte be, hogy a panaszolt időben a lélek-harang meghúzatott, de tagadásba vette azt, hogy e tény elkövetésében neki bármi legkisebb része is lenne. Ezen tagadással szemben megoldandó kérdés az, hogy vádlott ellenében a panaszlott ténybeli állítás bizonyítottnak veendő-e vagy nem ? és hogy a vádlott ellen bizonyított vád mit képez és mikép büntetendő ? A vád képviselete s az elsőfokú bíróság ítéletének indokolása szerint is vádlott ellenében bizonyítottnak azért találtatott a vád tárgyát képező cselekmény, mert B. J. napszámos vádlottról eskü alatt azt vallotta, hogy őt vádlott azon utasítással küldötte T. J. sekrestyés és haiangozóhoz, hogy ez utóbbit szólítsa fel a lélek-harang meghúzására, mert a «Finanz ist im Ziegen», mert továbbá T. J. szintén eskü alatt azt vallotta, hogy hozzá B. J. tanú mint vádlott küldötte jött és azt mondta, hogy őt vádlott azért küldi, hogy húzza meg a lélek-harangot, mert a «Finanz ist im Ziegen» s mindketten, valamint B. J., H. L., H. J. és N. J. tanuk akként vallottak, hogy vádlott a panaszlott cselekményt megelőzőleg oly kijelentést tett, hogy adna 1—2 frtot, ha valaki meghúzná a lélek-harangot akkor, mikor H. A. Zirczről el fog költözködni s mert végül most nevezett pénzügyőri fővigyázó mint tanú azon vallomást tette, hogy vádlott