Curiai döntvények és elvi jelentőségű határozatok polgári és bünügyekben, szakszerű tárgymutatókkal. Második folyam (Budapest, 1887)

64 nagyon beláthatta azt, hogy az eljárása folytán előidézett bekisértetés által a sértett nő jövőjét is tönkre teheti; és minthogy vádlott vagyoni viszonyainál fogva a pénzbüntetés csak akkor válik reá nézve érezhetővé, ha az magasabb összegben szabatik ki, azért büntetését fel kellett emelni. A k i r. C u r i a pedig a következő ítéletet hozta : Az alsóbb birósági Ítéletek megváltoztatnak s P. Tivadarné a személyes szabadság megsértésének vádja alól felmentetik. Indokok : Minden rendőri közeg köteles hatósági körét ismerni és azon esetek iránt tisztában lenni, melyekben valakit jogosan elfoghat, letartóztathat vagy fölöttes hatósága elé kényszeritőleg állithat, minthogy ez irányban való törvényellenes cselekedetért a felelősség közvetlenül őt (BTK. 193. §.) terheli s nem azon magán-személyt, a ki közbenjárását igénybe vette ugyan, de kinek ő — hivatalos állásában —• alárendelve nem lévén (BTK. 474. §.), kívánsága teljesítése vagy megtagadása iránt függetlenül határoz. Ehhez képest a BTK. 323. §-nak esete, a hatóság által eszközölt törvényes elfogatásra vonatkozólag csak akkor foroghat fenn : midőn a magánfél a hatóságot vagy annak közegét, valakinek elfogatására, illetőleg letartóztatására hamis vád előterjesztése, vagy más természetű oly koholt ürügyek felhasználásával birta, melyek azon esetben, ha alaposak lennének, a vonatkozó személy személyes szabadságának korlátozását indokolnák. Ebből következőleg vádlott azon cselekedetében: hogy Vékony András rendőr előtt azt panaszolta, hogy Rasquin Jeanne, volt komornája, szolgálatából lett elbocsátása daczára házát elhagyni nem akarja •—• a BTK. 323. §. alá fogható büntetendő cselekmény tényálladéka akkor sem foglaltatnék, ha vádlott egyszersmind a nevezett leánynak a kapitányi hivatal elébe való áÜittatását is (mit azonban maga a vonatkozó rendőrközeg sem volt képes állítani) kérelmezte volna ; miután vádlottnak emiitett előadása valóságon alapult, —• annak megítélése pedig : volt-e a fenforgott körülmények közt rendőri beavatkozásnak általában s esetleg mi alakban és terjedelemben helye ? a segélyül hívott hatósági közeg feladatának tárgyát képezte. Ezeknél fogva s minthogy a rendőrnek telefon utján lett állítólagos félrevezetése vádlottat nem terheli: kellett az alsóbb birósági Ítéleteket, büntetendő cselekmény tényálladékának hiánya miatt, az 1883. évi VI. t.-cz. 7. §. 1. pontja alapján megváltoztatni s vádlottat a vád terhe alól felmenteni.