Curiai döntvények és elvi jelentőségű határozatok polgári és bünügyekben, szakszerű tárgymutatókkal. Második folyam (Budapest, 1887)

62 gátasára, illetőleg letartóztatására hamis vád előterjesztése, vagy más természetű oly koholt ürügyek felhasználásával birtj, melyek az esetben, ha alaposak lennének, a vonatkozó személy személyes szabadságának korlátozását indokolnák. 1886. június 28. 4045. B. sz; P. Tivadarné, szül, V. Zsófia grófnő ellen személyes szabadságnak megsértése miatt folyamatba tett bűnügyben —• a b u d apesti I.—III. k e r. k 1 r. j á r á s b i r ő s á g következő ítéletet hozott: Vádlott P. Tivadarné, szül. V. Zsófia grófnő, Zetin morvaországi születésű, 34 éves, reform., büntetlen előéletű, telefon-hálózat tulajdonosának neje, a BTK. 323. §-ában ütköző személyes szabadság megsértésének vétségében bűnösnek találtatik és e miatt a BTK. 92. §. alkalmazásával, a BTK. 27. §-ában előirt czélokra forditandó és jelen ítélet jogerőre emelkedésétől számított 15 nap alatt különbeni végrehajtás terhe mellett fizetendő 100 frt pénzbüntetés, behajthatlanság esetén 10 napi fogházra és esetleg a tartási költségek viselésére Ítéltetik. Az ügyvédek költséget nem számítván fel, azok meg nem állapíttattak. Indokok : Abból, hogy sértett Jeanne Rasquin, mint komorna teljesített szolgálatokat rendes bérfizetés mellett, önként következik, hogy közte és úrnője, vádlott P. Tivadarné közt szolgálati viszony állott fenn, — ezen viszony a tárgyalás folyama alatt kétségbe nem vonatott, sőt maga a sértett panasz feljelentésében állítja, hogy vádlott nő által komornául fogadtatott szolgálatba, ebbeli minőségével járó foglalkozásnál fogva tehát cseléd volt és reá az 1876. évi XIII. t.-cz. 3. §-ának a) pontja nem alkalmazható, mint ilyent szolgálatadó gazdája ugyanezen törvény 56. §-a értelmében az ott jelzett következmények terhe mellett szolgálatából minden alapos ok nélkül is elbocsáthatta és követelhette azt, hogy házából azonnal távozzék, sőt a mennyiben ezt tenni sértett bármiféle ürügy alatt megtagadta, mint szolgálatából elbocsátottat és igy a házhoz, családhoz többé nem tartozót, szükség esetén az illető rendőri hatóság utján is házából eltávolithatta, a nélkül hogy ez által törvénybe ütköző cselekményt követett volna el, ámde vádlott ezen törvény engedte jogán tul terjeszkedett akkor, a midőn a hit alatt kihallgatott tanuk vallomásul szerint, a magához hivatott rendőr által az ellenszegülő sértett nőt, nemcsak a házból eltávolitani, hanem a számítása szerint neki járó szolgálati illetményével a rendőri kapitányság elé vezettetni és átadatni kívánta, sőt az ezen kívánságát teljesíteni vonakodó rendőr, férje vagy a kapitányság értesítése szerint annak meghatalmazottja, Lates Jakab általi telefon utján lett félrevezetésében, a mennyiben a rendőrrel az lett elhitetve, hogy ezen