Curiai döntvények és elvi jelentőségű határozatok polgári és bünügyekben, szakszerű tárgymutatókkal. Második folyam (Budapest, 1887)

Ezeknél fogva az alsóbb biróságok helyesen szüntették meg a vádlott ellen Sch. J. elkésett indítványára megindított eljárást. K. Oszkár esetét illetőleg H. Róza és Z. Manó tanuk bizonyították, hogy vádlott czipők vásárlásával és eladásával valóban foglalkozott. Abban tehát, hogy vádlott olyan áruk szállítására nyilvánosan ajánlkozott, ravasz fondorlat és mások megkárosítására irányzott szándék ép oly kevéssé ismerhető fel, valamint nem lehetne csalásról' szó azon esetben, ha vádlott a K. Oszkár megrendelése folytán annak czipőt küldött volna ugyan, azonban olyant, mely nem az ő (a vádlott) állítólagos gyárában, hanem egy harmadik személy műhelyében készült. Ehhez képest az sem állapítja meg a büntetendő csalás ismérvét, hogy vádlott magát világszerte gyárosnak hirdette s ez alapon reclamot csinált a végre, hogy a másoktól mérsékeltebb áron vásárolt czipőket nyereséggel eladhassa; hasonló szédelgés a forgalmi életben mindennapi dolog, mely mint minden hazugság, az erkölcsiség szempontjából bizonyára kárhoztatást érdemel, de melynek mégis más mint a dolus civilissel párosult felelősség nem tulajdonitható. Ellenben vádlottnak azon cselekedete, hogy a nem létező gyártmányai kidicsérése folytán K. Oszkártól kapott n birod. márkát elköltötte a nélkül, hogy a nevezett megrendelőnek bármi egyenértéket küldött volna, a büntetendő sikkasztás ismérveit kimeríti és azért őt ennek vétségében kellett bűnösnek Ítélni. Ettől lényegileg eltér és egészen más tekintet alá esik vádlottnak a K. Béla hátrányára merénylett cselekménye, mert az esetben vádlott K. Bélával semmi üzleti összeköttetésben nem állt, hanem ennek K. M. czégtől megrendelését és egy ezen czég neve kezdőbetűjével ellátott pecsétnyomót álnokul felhasználván, K. Bélát oly összegnek postai utánvét utján eszközölt megfizetésére bírta, melyet ez K. M. czégnek tartozott volna azon esetben fizetni, ha az utánvétellel terhelt küldemény az e czégnél megrendelt czipőket tartalmazza. Hogy pedig vádlott K. Bélának bizonyos fafogast küldött, ez ravasz fondorlatának kiviteléhez annyiban szükséges volt, a mennyiben valamely küldemény nélküli szállítmány esetében postai utánvétnek nem lehetett volna helye; minélfogva ebből nem vonható azon következtetés, hogy K. Béla a fogas átvétele által egyenértéket kapott volna, következőleg a csalás egyik ismérve, a kárositási szándék hiányzik; mert azon felül, hogy K. Béla vádlottnál épen semmit nem rendelt, a reá erőszakolt fogas értéke az utánvét értékét meg sem közelíti; vádlott pedig a fogast nem csak visszavenni nem akarta, hanem vagyoni haszon czéljából azon valótlan állítással is élt, hogy K. Béla a fogast nála valóban megrendelte volna. A büntetés a károsítások csekélyebb jelentőségére való tekintettel mérsékeltetett; a szenvedett vizsgálati fogság egész tartama pedig azért számíttatott be a büntetésbe, mivel az elegendő ok nélkül alkalmaztatott. 110. 53. számú döntvény. Alkalmazhato-e a BTK. JJÓ. §. 7. pontjának rendelkezése az iparos-segéd által elkövetett olyan lopásra, melyet a munkaadójának műhelyében lévő dolgokon visz véghez?