Curiai döntvények és elvi jelentőségű határozatok polgári és bünügyekben, szakszerű tárgymutatókkal. Második folyam (Budapest, 1887)

102. §-ában foglalt rendelkezéshez képest a két csalás vétsége után külön-külön 50—50 írtban állápittatik meg, egyebekben pedig az ítélet részint indokainál fogva, részint azért hagyatik helyben, mert a) a B. Mátyás és J. Lőrincztől kicsalt 8—-8 frt a napló 12. és 14. sz. a. hivatolt értesítések szerint vádlott birtokába nem jutván, azon cselekvénvek a BTK. 65. §-a 2. bekezdése alá eső csalás vétségének kísérletét képezik : b) a Sch. J. által tett indítvány elkésett még akkor is, ha megcsalatásának tudomására jutása a feljelentés K. mellékletének kézhez vételétől számíttatik ; minthogy a magánvádló nem igazolta azt, hogy az a kelet után 4—5 nappal került volna hozzá ; c) hogy a F. Tamásnak eladott sorsjegy az eladás idején vádlottnak birtokában volt, igazolja saját beismerése és P. Ármin, K. Ede és S. Gusztáv tanuk előadása. A k i r. C u r i a a következő ítéletet hozta : Az alsóbb bírósági ítéletek következőleg változtattak meg : 1. Vádlottnak a K. Oszkár hátrányára elkövetett cselekménye a BTK. 355. §-ába ütköző és a 358. §. szerint büntetendő sikkasztás vétségének minősíttetik. 2. Vádlottnak összbüntetése a mai naptól számítandó 15 havi (1 év és 3 havi) fogházban állapitattik meg s ebből az 1885. évi augusztus 15-e óta tartott vizsgálati fogsága által 8 hó kitöltöttnek nyilvánittatik. 3. Pénzbüntetésnek most már csak K. Béla kárára elkövetett csalásvétsége miatt levén helye, az 10 frtra szállíttatik le, melynek behajthatlansága esetében további 4 napi fogház lesz helyettesítendő. Egyebekben a kir. ítélő táblának ítélete indokainál s az alantabb következő indokoknál fogva helybenhagyatik. Indokok: A BTK. 112. §-a értelmébeni tudomásszerzéssel nem azonosítható ugyan annak puszta vélelmezése, hogy bizonyos csak a sértett fél indítványára üldözhető cselekmény esetleg büntettet vagy vétséget képezhet; de viszont az említett törvényszakaszban megállapított három havi inditványozási határidő megkezdése azon naptól sem számítható^ midőn az indítványozáshoz jogosított a vonatkozó cselekmény bűnös voltáról részletes és nézete szerint teljesen bizonyító adatok alapján győződött meg ; minthogy ilyen feltétel mellett az inditványozási határidő merőben illusoriussá válnék, a mennyiben a kiindulásául szolgáló «tudomására jutás* megszűnne bizonyítható ténykörülmény lenni, hanem a helyett ugyanaz kizárólag az illető félnek felfogásától és ettől elválaszthatlanul egyéni akaratától függővé tétetnék. Ezekhez képest a kir. Curia a kérdéses tudomásvétel időpontjának csak azon napot találja tekinthetőnek, melyen az indítványozásra jogosított oly tények és körülmények fenforgásáról értesült, melyekből azt, hogy a vonatkozó cselekmény a büntető törvénybe ütközik, alaposan következtethette. Byen értesülést azonban Sch. J. még 1882. évi május hónapban nyert, midőn t. i. egy tudakozó intézetnek H. alatti közleményét, melyben vádlottnak viselt dolgai és viszonyai a legkedvezőtlenebb színekben ecseteltetnek, kapta ; tekintve különösen, hogy azon tudakozódást Sch. F. maga eszközöltette, következőleg elég oka volt annak tartalmában megbízni.