Curiai döntvények és elvi jelentőségű határozatok polgári és bünügyekben, szakszerű tárgymutatókkal. Második folyam (Budapest, 1887)

A kir. C u r i a a következő Ítéletet hozta: Mindkét alsóbb fokú bírósági Ítélet megváltoztatik s vádlottak a vád terhe alól felmentetnek. Indokok : Az, hogy vádlottak az üzletükben volt dohány-készlet elvételét megakadályozták, s hogy az összecsomagolt azon dohány-készletet valamelyikéjük a jelen volt hajdú kezéből kirántotta, a BTK. 165. §. alá vonható bűntett tényálladékát akkor sem képezné, ha kellően bebizonyítva lenne ; mert G. Károly pénzügyőrségi szemlész vádlottak irányában nemcsak nem mutatta ki, hogy dohányelkobzást hatósági meghagyásból akar foganatosítani, hanem R. Dániel és a vádlott asszony állítása szerint épen az ellenkezőt, vagyis azt állította: miszerint petróleum után való kutatás végett jelent meg a vádlottak lakában. Elfogadhatlannak jelentkezik továbbá G. Károlynak az első végtárgyaláskor tett azon állítása, hogy jövetelének valódi czélját a vádlottaknak mindjárt megjelenésekor tudtul adta, még azért is : mert ez, a vádlott férfinak a kérdéses eljárás megkezdésekor volt távolléte miatt, nem is történhetett; s mert G. Károlynak a vizsgálati jegyzőkönyvben foglalt azon előadása: «hogy az asszony a dohány-készletet azért mutatta fel készségesen, mert nem tudta, mit akar (ő, a szemlész) vele., arról tesz megdönthetlen tanúságot, hogy G. az elkobzást rendelő végzést nemcsak fel nem mutatta, hanem megbízatását s ennek czélját egyenesen titokban tartotta. Ha ezen körülmények közt vádlottak tulajdonukat megvédeni s indokolatlannak tekinthetett elvitelét megakadályozni akarták, ebbeli viselkedésük nem tekinthető oly jogtalan cselekvésnek, mely bűnvádi megtorlás alá eshetnék, — miután a hatósági meghagyás végrehajtásának szándékos (75. §.) akadályozása szükségképen feltételezi: hogy a végrehajtandó hatósági meghagyás létezzék ; ezt azonban az illető magánfél addig, mig arról kötelező módon nem értesíttetik, nem tudhatja, de tudni nem is köteles. Egyébként azon esetben, ha az elkobzandott dohánykészlet elvitelének előadott módon való akadályozása bebizonyitottnak vétethetnék s ebben a BTK. 165. §. tényálladék foglaltatnék: kétség maw radna fenn e bűntett elkövetőjének személyére nézve, a mennyiben P. Rezső tanú alapos kifogás alá esik, •— G. Károly, R. Dávid és L. József vallomásai pedig •—• a legutóbbinak nagy mérvű aggályosságán felül —• részint határozatlanok és változók, részint pedig egymással oly ellentétben állnak, hogy e miatt egymást lerontják — és pedig nemcsak a dohánykészlet elvitelének akadályozása, de L. Józsefnek állítólagos megütlegelése tekintetében is. Ugyan is : G. Károly a vizsgáló biró előtt az állította, hogy a dohánytekercset L. József kezeiből a férj kapta ki, — hogy ezután az asszony támadta meg és pofozta a nevezett hajdút, — a férj pedig akkor kezdte megütni ugyanazt, midőn feleségét magától eltaszította. Ezzel merőben ellentétesen G. Károly a tárgyalás rendén azt bizonyította : hogy a dohánykészletet az asszony kapta ki a hajdú kezeibó'l, kit aztán a férj