Curiai döntvények és elvi jelentőségű határozatok polgári és bünügyekben, szakszerű tárgymutatókkal. Második folyam (Budapest, 1887)

36 volt tudomásul veendő, mert hivatalból üldözendő bűncselekményeknél panaszost a közvádló képviseli, hanem azért is, mert ellenében a hivatali hatalommali visszaélésnek tényálladéka nem volt megállapítható, — de nem volt megállapítható a súlyos testi sértés vétségének általa történt elkövetése sem, mert az, hogy másodr. vádlottnő ütés avagy pedig a bolthelyiségben felhalmozva volt rakaszokbani ütődés által szenvedte a sértést, —• ki nem puhatoltathatott, •—• az pedig, hogy nevezett pandúr önvédelmében az arczul ütést és taszítást viszonozta, ellenében bűncselekményül fel nem róható. A budapesti k i r. i t é 1 ő tábla a következőleg itélt: A kir. itélő tábla a kir. törvényszék Ítéletének L. József vádlottra vonatkozó nem felebbezett részét érintetlenül hagyja, felebbezett részét azonban részben megváltoztatja és kimondja, hogy Sz. Samu és Sz. szül. S. Lina aBTK. 165. §-ába ütköző, de a 92. ij. alkalmazása mellett a 20. §. intézkedéséhez képest vétséggé minősülő hatóság elleni erőszakban a 70. §. szerint, mint társtettesek bűnösek, ezért a Sz. szül. S. Lina II. r. vádlott fogházbüntetésének fentartása mellett, Sz. Samu I. r. vádlottat három havi fogházra itéli. A BTK. 169. §-ába meghatározott mellékbüntetést az 54. §. értelmében e vádlottra nézve is mellőzi. Egyebekben helybenhagyja az elsőbíróság ítéletét. Indokok: Az első bíróság ítéletének első és másodrendű vádlott bűnösségét, valamint Il-od r. vádlott cselekménye minősítését és büntetését tárgyazó részét, a kir. itélő tábla az abban felhozott vonatkozó indokoknál fogva hagyta helyben, azonban a polgári törvénykezési rendtartás 191. §-ára való hivatkozást mellőzi; mert bűnügyekben a polgári törv. rdts.-ra való hivatkozásnak egyáltalában helye nincs. Minthogy továbbá az eljárás adatai igazolják azt, hogy I-ső és Il-od r. vádlott együttesen működtek a terhükre rótt büntetendő cselekmény elkövetésében, őket a BTK. 70. értelmében, mint társtetteseket kellett bünösökül kimondani, és ekként az első bírósági ítéletet e tekintetben kiegészíteni, Sz. Samu I. r. vádlottat illetőleg a kir. itélő tábla az elsőbiróság ítéletében felhozott enyhítő körülményeken felül azt is figyelembe vette, hogy az eljárás adatai szerint az elrendelt szivar- és dohány-elkobzás foganatosíttatott és így az ellenszegülésnek következménye nem lett —• és mindezeknél fogva a súlyosító körülmények hiányában a BTK. 92. alkalmazását vádlott javára is indokoltnak találta. Ugyanazért tekintettel a BTK. 20. §-ának 8-ik bekezdésére — elsőrendű vádlottat is, az elsőbiróság Ítélete vonatkozó részének megváltoztatásával a 165. §-ba ütköző hatóság elleni erőszak vétségében mondta ki bűnösnek és bűnössége fokának megfelelően büntette. Egyebekben helybenhagyta a kir. itélő tábla az első bíróság Ítéletének felebbezett részét az abban felhozott vonatkozó indokoknál fogva.