Curiai döntvények és elvi jelentőségű határozatok polgári és bünügyekben, szakszerű tárgymutatókkal. Második folyam (Budapest, 1887)

10 100. 52. számú döntvény. Egyedül sértett fél indítványára indítható bűnvádi eljárás folytán a megidézett sértett félnek a végtárgyalásról elmaradása a vád visszavonásának lekintendő-e még az esetben is, ha sértett fél előzőleg vádlottnak megbüntetését kérte s a kir. ügyész e czélból a végtárgyalás alkalmából indítványt is emelt ? (

9640 3018 és 3404 B. számokhoz. \ 1&Í3 Í88Í7 ) Határozat. Tekintve, hogy azon büntetendő cselekményeket illetőleg, melyek miatt a bűnvádi eljárás csupán a sértett fél indítványa folytán indítható meg és indítványának visszavonása esetében a már folyamatban levő bűnvádi eljárás megszüntetendő, a sértett fél indítványa nem csupán az eljárás megindításának, hanem a visszavonhatás eszméjében rejlő értelemnél fogva — egyszersmind az eljárás folytathatásának is lényeges föltétele; tekintve, hogy a sértett félnek a bűnvádi eljárás iránti indítványa csak az esetben tekintethetik fentartottnak, ha az az eljárás folyamában mindazon lépéseket megteszi, melyeknek a sértett fél általi foganatosítása nélkül az eljárás nem folytatható ; tekintve, hogy ezen jogelv határozott kifejezését találja a kir. járásbíróságok előtti bűnvádi eljárásban követendő igazságügyminiszteri rendelet 23. §-ában is, mely szerint a sértett félnek «fellépése nem csupán az eljárás megindításához, hanem annak folytatatásához is szükséges* ; tekintve, hogy a bűnvádi eljárás súlypontját a végtárgyalásképezvén s bebizonyitottnak rendszerint csak az fogadtathatván el, a mi a végtárgyalás alkalmával, a fennálló szabályoknak megfelelő módon, a felek és a bíróság közbenjöttével és jelenlétében kivett bizonyítékok alapján, mint megtörtént vagy meg nem történt dolog megállapittatott; tekintve, hogy a sértett fél a végtárgyalásra mindenkor megidézendő ; tekintve, hogy a kellően megidézett s ennek daczára a végtárgyaláson sem meg nem jelent, sem elmaradásának indokát nem adott sértett félről alapos azon vélelem, mely szerint az eljárásmegindításának, valamint rendszerint folytatásának is mellőzhetlen föltételeit képező indítványától elállott; tekintve, hogy az imént kifejezett eszme a járásbíróságok hatósági körébe utalt büntetendő cselekményekre vonatkozólag, — a m. kir. igazságügyminiszternek a törvényhozás általi felhatalmazás folytán 1880. évi augusztus hó 20-án 2265. sz. alatt kiadott rendelete 35. §-ában is mint föltétlen szabály van megállapítva; tekintve, hogy ámbár a most emiitett rendelet csakis a járás-