Curiai döntvények és elvi jelentőségű határozatok polgári és bünügyekben, szakszerű tárgymutatókkal. Első folyam (Budapest, 1886)

77 nyokkal a leltári ingók és ingatlanokra vonatkozólag az, hogy emiitett ingók e's ingatlanok nem közszerzeményi vagyonok, a telekkönyvi állás és alperesek tagadása ellenében beigazoltnak nem tekinthető ; — de különben is a hagyatéki iratokhoz 7 alatt egyszerű másolatban csatolt s valódiság tekintetében nem kifogásolt hitbéri szerzödvényben foglaltak szerint örökhagyó halála esetére ennek minden vagyonában a haszonélvezet, illetőleg annak háboritlan használata kiköttetett, miből folyólag felperesek keresetűk ama részével, hogy az örökhagyó hagyatékául megállapítandó ingó és ingatlanok bírói árverésen eladatván, az egy-egy negyedrész érték kezükhöz kifizettessék, elutasitandók voltak. A fentebb emiitett hitbéri szerződvény értelmében elsőrendű alperes részére a hitbér 200 ezüst forintban állapíttatván meg, nevezett alperes részére ama viszonkereseti kérelméhez képest a 200 ezüst forint törvény szerint a hagyaték ellen megállapítandó volt. A hitbér után kamatok megítélése iránti viszonkeresetnek azonban helyt adni nem lehetett; mert a hagyaték, melyből a hitbér kifizetendő lesz, özvegysége tartamára úgyis elsőrendű alperest illeti. Végül a leltár 1 — 7. tételszám alatti terhek a hagyaték ellen szintén megítélendők voltak, mivel azoknak fennállása és részben az özvegy által történt kifizetése okmányokkal igazoltatott. A perköltségek, tekintettel a per körülményeire és a perben álló felek rokoni viszonyára kölcsönösen megszüntetendők voltak. A budapesti kir. ítélő tábla következőleg ítélt: Az elsöbiróság ítéletének felebbezett azon része, melylyel felperesek az örökhagyó hagyatéki vagyonának elárvereztetése és örökrészüknek kiadatása iránti keresetűkkel elutasittattak, továbbá, melylyel elsőrendű alperes viszonkeresete részben megítéltetett, helybenhagyatik azon változtatással, hogy elsőrendű alperes részére megítélt 200 ezüst forint hitbéren felül örökhagyó hagyatékának terhére csak 393 frt 55 kr. állapittatik meg, és hogy V. Antalnak 400 frt töke követelése után járó kamatok elsőrendű alperest mint a hagyatéki vagyon haszonélvezőjét terhelik , egyéb részeiben az első bíróság ítélete nem felebbeztetvén, érintetlenül hagyatik. Indokok: Az elsöbiróság ítéletének felebbezett része helybenhagyandó volt; mert a felek kérelmére ezen perhez csatolt hagyatéki iratok tanúsítása, jelesen a hagyaték tárgyalása alkalmával felvett jegyzőkönyvhöz 7 alatt mellékelt, 1850. évi ápril 25-én kiállított házassági szerződés szerint örökhagyó halála esetére hátramaradt özvegyének nemcsak 200 ezüst forint irott hitbért kötelezett, hanem a mig Özvegye örökhagyó nevét viseli, minden javának háboritlan birtokában maradását is kikötötte ; miből kifolyólag mindaddig, míg örökhagyónak hátramaradt özvegye elhalt férje nevét viseli, felperesek sem a hagyatéki vagyon elárvereztetését, sem örök-