Curiai döntvények és elvi jelentőségű határozatok polgári és bünügyekben, szakszerű tárgymutatókkal. Első folyam (Budapest, 1886)

7s részük kiadatását nem követelhetik, és pedig annál kevésbbé; mert a most emiitett házassági szerződésnek érvényességét meg nem támadták és keresetüket elsőrendű alperes özvegyi jogának korlátozására ki nem terjesztették. Elsőrendű alperes által viszonkeresetileg megállapittatni kért hagyatéki terhekre vonatkozólag azonban az elsőbiróság Ítélete azért volt részben megváltoztatandó, mert mindaddig, mig adósság van, közszerzeményt csak az adósságot meghaladó érték képezhet, és minthogy elsőrendű alperesnek saját beismerése szerint az örökhagyó hagyatékát felerészben megállapított ingók és ingatlanok képezték, a melyeknek másik felerésze közszerzemény czímen elsőrendű alperes tulajdonát képezi: ennélfogva az örökhagyó halála előtt már létezett s a leltár második tétele alatt összeirt 400 frt adósságnak felerésze is elsőrendű alperest mint közszerzöt kell hogy terhelje; ehez képest tehát a hagyatéki leltár második tétele alatt összeirt s a hagyatéki iratoknál másolatban 12 '/• alatt mellékelt kötelezvénynyel igazölt adósságnak csak felerésze, továbbá az örökhagyó halálával keletkezett hitbér, temetési és leltározási költségek voltak a hagyaték terhére megállapíthatók. A leltár második tétele alatt összeirt adósságnak kamatai pedig az örökhagyó hagyatékának terhére azért nem voltak megállapíthatók, mert a terhek kamatait a hagyatéki vagyon haszonélvezője köteles a jövedelemből fedezni; önmagától értetik, hogy a perben nem álló V. Antal hitelezőnek jogai a perben álló felekkel szemben érintetlenül fenmaradnak. A kir. Curia a következő ítéletet hozta: A budapesti kir. Ítélőtábla felebbezett ítélete helybennagyatik — a következő értelemben, illetve kiigazításokkal: I. Az A. a. hagyatéki leltárban 1—135., továbbá 140—144., nemkülönben 157—159. s végre 165., 169. és 176. t. sz. alatt felvett ingóságoknak, valamint a békési 9469. sz. tvjkvben foglalt ingatlanoknak is fele, vagyis 48 része az örökhagyó U. Istvánnak hagyatékát, másik 4|8 része pedig elsőrendű alperes özv. U. Istvánnénak tulajdonát képezi, s ugyanazon leltározott ingók és ingatlanok tulajdonjoga egyenként 18> összesen 48 részben a két felperesnek s másod- és harmadrendű alpereseknek feltétlenül megítéltetik. II. Ha elsőrendű alperes az elsöbiróságilag neki megítélt főesküt egészben leteszi: ez esetre az A. a. leltárban 136 — 139., továbbá 145-156., nemkülönben 160-164., valamint 160-168. és 170—175. s végre 177 — 181. t. sz. alatt felvett ingóságok az ö kizárólagos tulajdonának mondatnak ki s azok iránti keresetükkel a felperesek elutasittatnak. Ellenben, ha elsőrendű alperes a neki megítélt föesküt nem teszi le, vagy — a mire joga van — csak részben teszi le : ez esetre azon ingóságok, melyekre ö az esküt nem tette le, % részben néhai U. István hagyatékához tartozóknak mondatnak ki s ugyanazok