Curiai döntvények és elvi jelentőségű határozatok polgári és bünügyekben, szakszerű tárgymutatókkal. Első folyam (Budapest, 1886)
59 A marosvásárhelyi k i r. i t é 1 o tábla az elsőbiróság ítéletét helybenhagyta ; mert felperes, mint forgatmányos nem á váltótörvénykönyv 14. §-ában meghatározott idő eltelte után jutván a váltó tulajdonához, vele, mint harmadik egyénnel szemben, alperesnek azon kifogása, hogy a kereseti összeg már a keresetlevél beadása előtt a felperes jogelődje és forgatója részére birói letétbe helyeztetett, á váltótönény 92. szakasza szerint birói figyelembe vehető nem volt. Akir. Curia a kir. itélö tábla Ítéletét helybenhagyta. Indokok: A váltó lejárati ideje azon időpont, melyben a váltókötelékben álló személyek egymásközti jogai és kötelezettségei megállapodást nyernek, s a melyben a váltónak, mint forgalomra szánt hitelpapírnak forgalmi functiója természetszerűen véget ér. Ezen időpontot a váltótörvény 41. szakasza, mely az óvás felvételére a fizetési napon túl még két köznapot enged, kiterjeszti ugyan, azonban ezen határidő nem tekinthető a váltó lejárati idejének meghosszabbításául, hanem az nem egyéb, mint a váltóhitelezőnek adott kedvezményezési idő, mely alatt az a visszkereset fentartására szükséges feltételeket a lejárati nap után is joghatálylyal teljesítheti. Ha tehát a váltóhitelező a lejárat után az óvást már felvétette, a részére a fentebb idézett törvényszakasz alapján az óvás felvételére még nyitva álló idő többé jelentőséggel nem bir, az óvás által a váltókötelékben álló személyek egymásközti jogviszonya egyénenként is megállapítottan létezik s a váltónak tovább adása csak azon személyes jogviszonyok korlátai között történhetik, melyek az óvás felvétele által megállapittattak. Szükségkép folyik ezekből, hogy a váltótörvény 14. szakaszának rendelkezése alkalmazást nyer oly esetekben is, midőn a váltó az óvás felvételére rendelt határidőn belül ugyan, de már az óvásnak tettleges felvétele után forgattatott. Miután pedig a kereseti váltó a lejárati napon 1881. évi július 7-én felvett óvás után, a következő, napon, július 8-án forgattatott felperesre, ez a váltótörvény most idézett 14. szakasza értelmében a forgatónak jogaiba lépettnek tekintendő ugyan, mivel azonban a váltótörvény 37. szakasza szerint a fizetés annak helyén folyamatban levő pénznemben teljesítendő, jelen esetben pedig, mint ezt felperes előadta és alperes nem tagadta, ez utóbbi a váltótökét egészben rézpénzben akarta lefizetni, mely pénznemben felperes előzője 66 forinton túl a fizetés elfogadását megtagadta, mit joggal tehetett; mert a rézpénz rendeltetése szerint s a fennálló pénzügyi szabályok értelmében csak kisebb értékek kiegyenlítésére szolgáló váltópénznek és nem nagyobb összegek fizetésére alkalmazható folyópénznek tekinthető, mely viszonyok között a még háralékos összegnek birói'